Susan Forward: Mérgező szülők

sf.jpeg

Megmondom őszintén, hogy még végig se olvastam az előző könyvet, a tanulás se nagyon megy, de belekezdtem mégegybe: Susan Forward: Mérgező szülők. A szerző azt ígéri, saját tempómban haladhatok, hát azt fogom tenni, nem fogom elkapkodni. (Először egyszer az egyik volt munkatársamtól hallottam ezt a "saját tempómban"-dumát: egy hét alatt varrt meg egy bizbaszt, mert a saját tempójában dolgozott. A következő hónapban már nem dolgozott ott.) Sajnos, sok újat nem mond a könyv, mivel már akkor kezdem el olvasni, amikor "túl vagyok minden rácsodálkozáson" a szülőkkel való kapcsolat terén. (Főleg anyám maxolta ki a témát az utóbbi időben.) Eddig a legfigyelemreméltóbb gondolatnak azt találtam, hogy a mérgező szülők személyes támadásként élik meg az önálló személyiség kialakulását, de hozzátenném, hogy még annak kísérletét is. Annyira brutális ez az elnyomás, hogy nekem például nincs is igazán kialakult személyiségem. Szerintem ide kapcsolódik valamennyire, hogy a jövő hónapban költözök is el innen, be a városba. Ez a hely amúgy sem felel meg nekem, már erre is rájöttem. Az utóbbi időben megerősödött, illetve megszilárdult bennem néhány vélemény, bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ehhez keserű tapasztalatok kellettek, meg az, hogy kilépjek egy bizonyos körből, és egyfajta gondolkodási sémából, amit a környezetem erőltetett rám. Ez tisztán látást hozott magával 1-2 dologban, amitől nem lettem feltétlenül boldogabb. Ez most egy fura könyvismertető lett, valóban lassan haladok a könyvvel, van mit feldolgozni. Talán még lesz szó ezekről. Addig is viszlát (és kösz a halakat).