problémás vagyok

Mostanában már nem annyira a betegségem foglalkoztat, vagy mások betegsége, vagy a betegség önmagában. Hanem én saját magamat. Hogy mi a baj velem. Hogy nekem az érettségi óta semmi nem jött össze, se nő, se suli. Persze van jó munkám, meg minden, nem is kell megszakadni, van egy viszonylag olvasott blogom, szóval, ha valami gondom van, ott ki is rinyálhatom magam úgy istenigazából. Az érdekel jobban, hogy van-e ennél tovább. Arra már rájöttem, hogy hosszú távon nem szeretnék CMS-eken dolgozni, nem azért, mert nem tudnék, hanem azért, mert unom. Remélem felvesznek kommunikáció szakra, ha már bent vagyok, nincs kétségem afelől, hogy helyt állok. Ha mégsem jön össze, akkor szívás, és marad az informatika. De azt meg nem igazán lehet ímmel-ámmal csinálni. Szóval erre is mondom, hogy problémás vagyok. Az egyetem óta nem tudok igazán azzal foglalkozni, ami érdekel: a magyarral. Írkálok ide-oda. Bár igazából senki nem kér fel rá, hogy írkáljak neki, egy csomó írásomat tartom mérföldkőnek, de túlhaladott mérföldkőnek,a blogműfajban erre kíváncsiak: jó-jó, de hogyan tovább? Írjál minél ütősebbeke!. Erre az a válaszom, hogy egyelőre sehogy tovább, és minden afelé mutat, hogy nem töröm magam már a sikerért, nézettségért. Miért nem írhatok egyszerűen olyan banális, mindennapi témákról, mint mindenki más? Hogy x hogy nézett rám, és y erre hogy reagált, és én mit szűrtem le ebből. Vagy hogy mi történt z-falván, és én erről mit gondolok, vagy mit nem gondolok? Csak leírni és kész. Ja, hogy nincs meg hozzá a végzettségem, vagy mégsincs elég tehetségem ehhez sem? Fene tudja. Szeretném hinni, hogy van. Kiderül hamarosan. 😀 Oké, legközelebb már keresek valami normális témát, és arról írok. Mert ha ez így folytatódik, ezt se fogja olvasni senki. 😀 Remélem, fogok még tudni írni valami másról is rinyáláson kívül ezután is.