egy lerágott csontról

"Edit fiatal, harmincas nő jó állással, több diplomával. Amilyen sikeres a munkájában, olyan sikertelennek érzi magát a magánéletben, mert nem talál olyan partnert, aki szeretné őt. Gondolataiban egyre többször jelenik meg, hogy "engem nem lehet szeretni", ami egyértelmű jele önértékelése és önbecsülése csökkenésének. Ez a tudattalan érzelmi alapja annak, hogy a felszínen szeretetet kereső nő valójában negatív érzelmeket táplál önmagával kapcsolatban, aztán ehhez keres partrnert - aki mindig olyan karakterű, hogy igazolja a szerethetetlenség "tényét"- A kiválasztott férfiak általában rövid idő alatt agresszívvá válnak. Jobb esetben eltűnnek és hiányt hagynak maguk után, rosszabb esetben kialakul velük egy olyan nárcisztikus párkapcsolat, ahol a kölcsönösségnek nyoma sincs. Mindig annak kell történnie, amit a férfi akar, Edit érzelmei háttérbe szorulnak, emiatt ő is követelőzővé válik, állandóan azt kutatva, elérhető-e a másik. A folytonos ellenőrizgetés, beszámoltatás és az állandó harag az amúgy sem elfogadó karakterű férfiakat méginkább abba az érzelmi irányba tolja, ahol nem partnerük érzelmi hiánát, hanem a dühöt érzékelik, arra reagálnak. A helyzet egy idő után teljesen lehetetlenné válik, a lányt ismét elhafyják, és így szembesülni kell azzal, hogy megint nem lehetett őt szeretni." - mindennapi pszichológia, 2018/1