kezdeti nehézségek + versek

Már kezdem megszokni az új helyet. Sajnos, aludni még nem tudok normálisan. Ettől nap közben olyan vagyok, mint egy mosott szar. Folytatom a felvételire való felkészülést. Ottlik Géza Iskola a határon című könyvét olvasom. Ha az univerzumban egyedül maradok a véleményemmel, akkor is azt mondom, hogy egy nagy szar. Maximum egy jó közepes regény, semmi extra. Egyébként az utóbbi időben jónéhány iri alkotást megkritizáltam, pl. Az öreg halász és a tengert, eléggé tiszteletlenül bánok a klasszikusokkal néha. Egyébként egy nem várt fordulattal engem is elkezdett érdekelni az irodalom. Írtam három erősebb verset. Egyedül a dokk.hu-ra szoktam kitenni, ott leszarozzák, aztán megy minden tovább a régibe. Itt a 3 vers (elég furán tördelte ez a Chyrp Lite, de mindegy, ez van):

A dohány a lényeg?

Dohánylények formálódnak füstből, Alakjuk kibontják, figyelem, Dohánylények jöttét megjósolták Távoli ültetvényeken.

Dohánylények nézik, ha az indián Füstöt kortyol a pipából, béke, És a föld kincsét, aranyát A légkörbe fújja szét végre.

Dohánylények 18-at betöltve Függönyös, füstös vagy sötét Üvegen keresztül sürögve Várják a betévedő tőkét.

Dohánylények fejlődnek naggyá, Meghíznak, majd lefogynak, Boldogságuk 1000 lájkért adják, Mikor megházasodnak.

Dohánylények erkölcsét óvja A biztonsági szolgálat "Tán baszni akar az urával?!" Méla képén az utálat.

Dohánylények születnek csendben, Hisz, tudod, felnőnek a gyerekek, Dohánylelked megvillan előttem, Amikor a dohányboltba lemegyek.


A sámánnő lelke

Útra kelt a sirály - Mondta Ványa bácsi, Három nővér várta A 6-os szobába'.

A sirály egy szimbólum A lélekre, ha repül, A szoba egy kalitka A testnek, ha bekerül.

Múlék régi, nagy rögös út, De hirtelen bealkonyult, És már nem található Csillagösvény, fellegajtó.

Madarak jönnek, A párkányra leszállnak, A madarak hírvivők, Üzenetre várnak.

Madarak éneke Messzire hallatszik, Amazonas torkolattól El Szibériáig.

Dobpergés és füstjel Arról szól a fáma: Elindult a sámánnő Utolsó útjára.


Becsapott egy gránát

Amikor a bunkerben Aludta az álmát, Az utolsó háborúban Becsapott egy gránát.

Légnyomást szenvedett, Azóta hall nagyot, Teliholdkor szédeleg, Kissé hibát kapott.

Rosszul hall, de azért Halkan beszél, motyog, Senki nem érti, senkit nem ért, És hülyén mosolyog.

Testében kóbor fájdalom, A szilánk vándorol, A gránáthoz szól, Amivel összeforrt.

“Srapnellé lettél bennem”, Ezt mondja, és nevet, Majd kihúzza magukból A biztosító szeget.