fucktober

oct.jpg

Úgy érzem, van néhány hónap, aminek feltétlenül köszönni illik. Mióta újságot hordok "mint homokszem" pereg ki az idő az ujjaim közül. Ennek is biztos megvan a maga értelme. Biztos vezeklek valamiért, amit nem követtem el. Vagy elkövettem? A napi menetrendem: hajnali kelés, újságkihordás, még egy kis alvás, készülés a munkába, a melóban egy kis ez-az, az időnek az eléggé változatos eltöltése, utána megint alvás, némi szabadidős tevékenység erőltetése, de inkább csak az alvás hajnalig. A szabadidős tevékenységek alatt érteném a blogolást, olvasást, tanulást, max valami rövidebb játékot. Más már nem fér bele, se informatikai jellegű tevékenység, se kocsmázás, se semmi, ami nincs itt felsorolva. A környezetem rendben tartása pláne nem, de arra eddig is xartam magasról. Újra pszichiátert váltottam, vissza a nyíregyházi kínzókamrához. Szerencsére nem jut sok idő depressziózni, szorongani, meg ilyen hülyeségekre. De ami jut, azt kihasználom. A vasárnapom szabad, most pl. elolvastam Az ötödik Sally-t. Írtam róla a megfelelő helyre. Elkezdődött a 24. Interactive Fiction Competition zsűrizése. Idén ebben sem nagyon aktivizálom magam, a felhozatal sem tetszik. Angolt gyakorolni - mondanom sem kell - végképp nincsen időm, az egyetlen dolog, amihez nincs türelmem, a nyelvtanulás. Amúgy kifejezetten jó nyelvérzékkel, és nyelvtanulási készségekkel indultam gyerekkoromban, de huszonéves korom után, amikor letettem egy nyamvadt középfokút angolból, egyre inkább elvesztettem az érdeklődésem a nyelvtanulás iránt, és a nyelvtudásom lassan, de biztosan enyészetnek indult. Sic transit gloria mundi. Na, jól van. Végülis, nem jól van, de jól van.