felvételi, ha érdekel

Ma szabadságot vettem ki, és az egész napomat a felvételi körüli teendőknek szenteltem. Emelt szinten fogok magyar nyelv és irodalomból érettségit tenni, ez 35 rugóba fájt. Végül 3 helyre adtam be: kommunikáció, kommunikáció, magyar. A sorrenden talán még lehet változtatni, de úgy érzem, én is változtam, a magyar marad a harmadik. Úgy érzem, ma már funkciótlan egy klasszikus auktorokat tanulmányozó kurzus, jóllehet érdekesebb lenne számomra, mint a kommunikáció, meseszerűbb, de messze nem olyan praktikus. Mivel mindennapi tevékenységemmé vált a blogírás, azt hiszem, valamivel többet értek hozzá, mint a művészeti alkotások farigcsálásához. Ez a tevékenységem hozott közelebb a kommunikációhoz, és a magyar leszorult egyelőre a dobogó 3. helyére. Ha már itt tartunk, szoftverfejlesztésből minden modulom megvan, már csak le kéne záróvizsgázni, de meglehet, hogy ez a pillanat soha nem fog eljönni, bár szeretném, úgy érzem, már nem teljesen rajtam múlik, kezdem érdeklődésemet veszteni a téma iránt. Habár a témába vágó készségeket minden nap használok, hivatásszerűen nem szeretnék ezzel foglalkozni, bár most is azt csinálom, papír nélkül. Kész, passz. Ennyi volt a meskete a tanulmányi előmenetelemről, kezdhetek el magyart tanulni. Én örülök, hogy végül így alakul - hogy egyáltalán alakul valahogy. Még annyit ide, hogy bizonytalan, mennyit tudok itt lenni. Nem mondom, hogy meggyógyultam, azt mondom, hogy rendeztem magamban ezt a betegség - egészség témát. Az van, hogy 10 évem ment rá a témára az életemből, sokaknak segítettem, még többeknek nem, lassan lezárul egy fejezete az életemnek, ezt egyre jobban érzem. Nem mondom, hogy nem jó sorstársakkal találkozni, de minden nap búslakodni nem jó. Ja, szakítottam a barátnőmmel, elég szar volt, de nem omlottam össze, megy az élet tovább a tervezett irányba.