Elmélkedős nap

Ma szokatlanul sokat elmélkedtem, ahelyett, hogy csináltam volna bármi érdemlegeset. Azon gondolkodtam, mit szeretnék csinálni, amihez ki kellett zárnom néhány dolgot, hogy mit nem szeretnék csinálni. Először is: nem szeretnék már annyit a WordPress-szel és társaival foglalkozni. Nem szeretnék játékocskákat írogatni. Valószínűleg azért jutottam erre az elhatározásra, mert nem voltam bennük elég sikeres, nem is volt túl sok kedvem hozzájuk, csak valamiért úgy alakult, hogy ezeket csináltam. Amiben sikeres voltam, a reblogos blogom, arra meg már nincsen nagyon ötletem, hogy hogyan tovább, a téma kimerült, nem is akárhogy. Amihez kedvem van: írni, folyóiratban, internetes magazinban, akárhol. Most átmeneti megoldásként újra elővettem a PC Gurun elkezdett blogomat, a Paradicsomos káposztafőzeléket, ahol játékokról írok. Az irodalomhoz és társaihoz megint nincs kedvem. Ellenben kell a felvételihez, szóval nincs mese. Most nem azt mondom, hogy a felsorolt dolgokat soha nem fogom már csinálni, de úgy érzem, le kell szűkítenem a tevékenységemet. Most játékokról akarok írni, és kész. Egyelőre blogolás szintjén, aztán meglátjuk, mi lesz. Ezt akarom csinálni: játékötleteim már nem nagyon vannak, és ugyan ki örülne az x. bárgyú hülyeségnek, amit kiadok a kezem közül? Viszont mások ilyesmi dolgai elszórakoztatanak, írni meg tudok, ha akarok (állítólag). Most nagyon belelkesedtem a kommunikációs, újságírói dolgok iránt, és a szűkebb területet is meghatároztam, ami foglalkoztat: játékok. De amúgy lehet bármi, az Undergroundon is kifejtettem véleményemet más dolgokról is, mint a mentális betegség. Azt hiszem, válságban vagyok, mert magánéletileg szenvedek, de ez a szenvedés tapasztalataim szerint csak segít, hogy jobban írjak. Paradox módon éppen mostanában nem írok semmilyen komolyabb dologról, de próbálok hinni benne, hogy ez átmeneti, és megerősödve kerülök ki ebből a válságból. Hogy milyen válsághelyzetben vagyok lelkileg, arról most nem szeretnék értekezni, bár éppen kitalálható, de ennek a válságnak a valamiféle lezárása segíthet szerintem folytatni a dolgaimat.

Ui.: WordPress-szel ugyan muszáj foglalkozni, munkából kifolyólag, de igyekszem minimalizálni az erre fordított időt. Néhány WP projektet végigviszek, amiket bevállaltam, de hosszútávon nem okoz valami kibaszott nagy örömöt az ezzel való foglalkozás, eddig is csak azért foglalkoztam vele, mert alkalmasnak látszott a gondolataim kifejtésére. Az ember 40 éves korában már legyen vele tisztában, hogy mit akar, én profi tartalmat előállítani, ezért megyek kommunikációra.