Cholnoky László: Búzakalász

csolnoky-jpg.jpg

Azt hiszem, eddig is a kedvenc íróm volt Cholnoky László, de most, ezt a könyvet olvasva ez csak mégjobban megerősödött bennem. Igaz, vannak borzasztóan rossz művei is, például az 1919-es Piroska, de a legjobbakat is ő írta, amit magyar szerzőtől olvastam, mint a Bertalan éjszakája, vagy a Prikk mennyei útja. Ez a mostani könyv a zsidó tárgyú novellákat gyújti össze, ami azért is érdekes, mert valami éppen csak hogy "zsidósítva" van, mert Cholnoky László szeretett, hogy úgy mondjam, magától idézni, több szövegrésze több helyen is szerepel a műveiben. Ezt valószínűleg pénzért csinálta, volt, hogy 89 lapban publikált egyszerre, nem hiszem, hogy a filológusoknak akart volna munkát adni. Zsidó lapba is írt, viszonya a zsidósággal ambivalens, az antiszemitizmussal a magánéletében úgy volt, hogy dzsentri származása révén ellenfélnek tekintette a zsidókat, az irodalomból azonban nem zárta volna ki teljesen. Novelláit olvasva kitűnik, hogy sokkal több a pozitív zsidó szereplő, mint a negatív, sőt, szinte csak pozitív zsidó szereplővel találkozunk, aki általában megajándékozza a lecsúszott dzsentrit. Életművét többszöri nekifutásra sem sikerült kanonizálni, bár mostanában már rengeteg féle műve kapható rengeteg féle kiadásban, a középiskolai tankönyvben nem tananyag. Egy Márai tanulmány miatt "ködlovag" elnevezést kapott, ő is, és a kortársai is, szerintem a legjobban őrá illik a kifejezés. Krúdy mondta róla a temetési beszédében: „A rejtelem volt az írósága... A lélek, a mámor, az emberfölöttiségek detektívregényeivel bajlódott, amikor kakaslépteivel a Tabán földbedugott kiskocsmái körül ólálkodott..." Búzakalász című, címadó novellája szerintem annyira érzékletesen ábrázolja a dzsentri kérdést, szerepeltetve benne a zsidó témát is, hogy szerintem ennél jobbat nem írtak. Életének 46 évesen vetett véget, 1829-ben a Dunába ugrott, mint ahpgy azt már megjelenítette előtte kisregényeiben.