The 4th Break Up

cyomd0004.png

Gyorsan befejeztem ezt a játékot. A címe az, hogy a The 4th Break Up, és eléggé érdekes lenne, ha időközben meg nem untam volna, és ezt is rövidre zártam. Elméletileg a választásaink határozzák meg, milyen betegségben fogunk szenvedni, de a vége már tényleg össze lett csapva. Vagy mégsem. De igen. De nem. https://interactivefiction.hu/sajat-jatekaim/

egy lerágott csontról

"Edit fiatal, harmincas nő jó állással, több diplomával. Amilyen sikeres a munkájában, olyan sikertelennek érzi magát a magánéletben, mert nem talál olyan partnert, aki szeretné őt. Gondolataiban egyre többször jelenik meg, hogy "engem nem lehet szeretni", ami egyértelmű jele önértékelése és önbecsülése csökkenésének. Ez a tudattalan érzelmi alapja annak, hogy a felszínen szeretetet kereső nő valójában negatív érzelmeket táplál önmagával kapcsolatban, aztán ehhez keres partrnert - aki mindig olyan karakterű, hogy igazolja a szerethetetlenség "tényét"- A kiválasztott férfiak általában rövid idő alatt agresszívvá válnak. Jobb esetben eltűnnek és hiányt hagynak maguk után, rosszabb esetben kialakul velük egy olyan nárcisztikus párkapcsolat, ahol a kölcsönösségnek nyoma sincs. Mindig annak kell történnie, amit a férfi akar, Edit érzelmei háttérbe szorulnak, emiatt ő is követelőzővé válik, állandóan azt kutatva, elérhető-e a másik. A folytonos ellenőrizgetés, beszámoltatás és az állandó harag az amúgy sem elfogadó karakterű férfiakat méginkább abba az érzelmi irányba tolja, ahol nem partnerük érzelmi hiánát, hanem a dühöt érzékelik, arra reagálnak. A helyzet egy idő után teljesen lehetetlenné válik, a lányt ismét elhafyják, és így szembesülni kell azzal, hogy megint nem lehetett őt szeretni." - mindennapi pszichológia, 2018/1

Choose Your Own Mental Disorder

title2.png

Eredetileg április 1-re másik játékot terveztem írni, de azt már megírtam. Ez a Spring Thing Festival versenyre készül, aminek szintén április 1. a leadási határideje. Magyarul is lesz majd egyszer, az lesz a címe, hogy Válassz mentális zavart, és fogalmam sincs, mikor lesz kész. Talán ez lesz eddig a legjobb angol nyelvű játékom, ha nem sikerül nagyon elbaszni. Úgy érzem, fejlődőképes vagyok ebben is, habár ez a fejlődés nagyon lassú, és mondhatom, hogy fájdalmas, ha a sok lebaszásra gondolok, amit eddig sikerült begyűjtenem. Talán a Halál a pszichiátrián részein kívül ez lesz az, amire jó lesz majd emlékezni. Még annyit szükségesnek tartok elmondani, hogy ebben már annyira nem lesz túl sok bunkóskodás senkivel szemben, azt hiszem.

R. D. Laing: A meghasadt én

laing.jpeg

R. D. Laing A meghasadt én című könyvét olvasom. Lényegében már csak a befejezés van hátra, de nem hiszem, hogy túl sok újat fog mondani. A pszichoanalitikus művek, Freudtól kezdve, inkább hasonlítanak szépirodalomra, mint tudományos munkára. Csáth Géza regénye, az Egy elmebeteg nő naplója eredetileg egy orvosi szaklapban jelent meg mint pszichoanalitikus esetleírás. Furcsa egy skizofrénnek egy nem skizofrén szakember fejtegetéseit olvasni a skizofréniáról. Irracionális dolgokat próbál meg racionálisan szemlélni, bevezet egy csomó fogalmat, nagy irodalmi apparátust használ, filozófiai fogalmakkal opraál. Vajúdik a hegy, és egeret szül. Felmár András szerintem azért tudott érvényesebb megállapításokat tenni a skizofréniáról, mert LSD-t, használt. Laing a skizofrénia kialakulásának vizsgálattára tett kísérletet, és néhol a kezelésére tett megoldási javaslatokat. Az az érzésem, hogy annak ellenére, hogy élete jórészét skizók közt töltötte, nem igazán tudta elkapni a fonalat. Az ilyen emberekről meg lehetne vizsgálni, nem skizofrén létükre minek ártják bele olyasmibe, amihez eredetileg nem volt közük. Azért jó könyv, eléggé olvasmányos, de konkrétumokra nem nagyon kell számítani, a pszichoanalízis mindig puszta spekuláció, bár az lehet, hogy több haszna van, mint a pszichiátriának. Tényleg, van még egyáltalán pszichoanalitikus? Szerintem kiveszőben lévő faj. Ennek ellenére elismerem, hogy valószínűleg többet segít, mint egy mezei pszichiáter. Talán még kiegészítem ezt a bejegyzést, ha végigolvasom a könyvet.

Ja, a megjegyzésem még annyi, hogy a leírt skizofrén esetek inkább tűnnek disszociatív személyiségzavarnak, mint ahogy az Egy elmebetg nő naplójában leírt eset sem paranoia, ma paranoid szkizofréniának mondanánk.

visszaállítás

dont.jpg

Úgy érzem, a VPS-em tartalmát jórészt sikerült visszaállítani, és ennek baromira örülök. Az életemet már nem annyira, de hát kinek mi adatik meg, ugye. Már nem fogok annyit írkálni mostantól, mert készülök az emelt szintű érettségire magyarból, elsőnek Cholnoky László Búzakalász című novelláját sikerült elolvasni. Még jó, hogy nem tétel. Dzsentrikről, meg zsidókról szól. Szerintem elég jó kis novella, nem tudom, eddig miért nem került elő, talán mert tabu volt a zsidótéma? Egyébként Cholnoky, úgy látom, utálta a zsidókat, ha utálta, hát utálta. Ilyen publicisztikái voltak, hogy azt mondja: "Zsidómentes magyar irodalom", meg "Irodalom - zsidók nélkül". Először kicsit elment a kedvem, de aztán megjött, remélem jól fogok szórakozni, egyébként nem volt ritka akkoriban a zsidóellenesség, Szabó Dezsőtől például olvastam a Feltámadás Makucsán című művet, elég jó volt. Kicsit emlékeztetett A Klotyó-Krisztus a kenyér-fülbemászó ellen című könyvre, amit Komor Zoltán írt, és ami nekem éléggé tetszett. Most pedig lemegyek a Maricába egy pénteki 5 perces társadalmi életet élni.

Halál a pszichiátrián 1-2

Valahogy most kezdem megérteni, ennek a személyes naplónak a kapcsán, az emberek miért nem kíváncsiak már az ilyesmire. Blaablaablaa. Nem biztos, hogy van értelme. Meglehet, a Halál a pszichiátrián 2 lesz az utolsó játékom, és a róla szóló lesz az utolsó poszt az undergroundon. Aztán lehet, hogy sokáig nem lesz semmi. Ne számítson senki ilyen mindent überelő posztra, néhány embert vérig sértek benne, oszt jó napot kívánok.

Körülbelül egyforma szintű és hangulatú kis játékok ezek, a témáról több bőrt lehúzni talán már nem is érdemes. Most már látom a 2. résznek is nagyjából a menetét, sokkal jobb semmiképpen nem lesz, mint az első, rosszabb még lehet. Teljesen más stílust képvisel egy OHR játék, és mást egy RPG Maker játék. Bár ugyanazok a pixelfigurák szaladgálnak látszólag, az rprg makernél előre generált figurákkal dolgozunk, az OHR-ban mindennek egyedinek kell(ene lenni), sajnos van benne lopott grafika. Ebben moúast nem lesz. De valamennyire mind2 rámegy a minimálra, ha nem is kimondottan minimalista játékok, A 2. rész valószínűleg el sem készült volna, ha megint nekem kell rajzolgatni, meg scriptelni.

Mit mondhatnék még? A magsm elé kitűzött határidő, attól hamarabb esetleg már készen lehet,későbbre már nem hagynám. Ha nagyon megerőltetném magam, lehet, hogy még a hónapban készen lenne Nem tudom. Nem tudok semmit, csak hogy folyton fáradt vagyok, Á, a mai bejegyzésem unalmas lett, én meg mindjért alszom Jó éjt!

spektrumbetegség

Szerintem kezd divatos szó lenni ez a spektrumbetegség. Mondják az autizmusra, újabban a skizofréniára, én a depresszióra is találónak érzem. Szerintem nekem most kb. közepes fokú depresszióm lehet. Miért? Csak. Mert megengedhetem magamnak. Minek állandóan írkálni? Most is nehezek a kezeim, ahogy ezt írom. Meg úgy mindenem. Valahogy összejöttek a dolgok. Most egy dologra kéne koncentrálni, a Halál a pszichiátrián 2-re, meg a felvételire. Ja, meg hogy visszaállítsam a játékos blogot. Ennyit mára.

Halál a pszichiátrián 2

Oké. Gyorsítsuk fel az eseményeket. A játék végső kiadási határideje: 2018 április 1. Az első rész 2014 január valahanyadikán jött ki. Több, mint 4 év várakozás, szerintem megérte. Bár, lehet, hogy nem. Néha elgondolkodom, nem rázom-e én a pofonfát, de arra a megnyugtató következtetésre jutok, hogy nem. Egy esetleges per esetleg híressé tenne maximum. És fény derülne egy csomó aljasságra, ami velem esett meg, vagy akár másokkal. Ennyike. Puszika mindenkinek. 😍

U.i.: Egyébként arról is szó volt, hogy nem fogom megcsinálni a második részt, de ezt felülírta az a kijelentésem, hogy minden sérelemért, vagy diszkriminációért, ami ér, a pszichiátria fog ezentúl megfizetni. De nem csak azért írom meg. Nem csak azért.

#365(-48)

Kezden azon kapni magam, hogy mindennap írok ide valamitvalamit. Ismerek két bloggert, már az éveleje óta ezt csinálják, név szerint Szeifert Natália és SzabSzabóió Árpád. Na, nem akarom a saját bejegyzéseimet az övéikhez hasonlítani, kicsit olyan egész, mint a Twin Peaks sorozatban Cooper ügynök beszél a diktafonjába. Mindazonáltal hiszem (és vallom), hogy vannak értékes gondolataim, hogy ez minek köszönhető, még nem teljesen világos előttem sem. Amúgy nagyon kénylmes ez a WáP-s blogfelület, tegnap a buszon ragadtam magamhoz a szót, ma kocsiból írok. Különben megint Pest felé tartunk a pszichiáterhez, kicsit már kezdem unni, de ez legyen a legkevesebb, itt legalább már nem szívatnak halálra, mint otthon. Ja, mondtam már, hogy kiakasztottam a Szabolcs megyei pszichiátriát? Itt még nem? Pedig érdekes téma, alkalomadtán biztos beszélek róla, ha szóbajön. Takarékoskpodjunk a témákkal. Meglehet, hamarosan szükség lesz rájuk, ha tartani akarom a napi 1 posztot.

i love you 2

Miután kipanaszkodtam magam Edit 2-nek, hogy milyen szar ebben a számítógépes, virtuális világban élni, és honlapokat szerkesztgetni, indulok haza a virtuális világomba újra csak honlapokat szerkesztgetni. Fura, nem? Elkísértem hazáig, jó volt, mintha feltöltődtem volna, és mintha ő is jól érezte volna .magát. Jó lenne visszaállítani a játékos oldalamból valamennyit, aztán jó volna a munkahelyi honlapon dolgozni, egy másik egyesület honlapján dolgozni, sőt, elvállaltunk egy harmadik egyesületi honlapot is, úgy néz ki. De a legjobb lenne ma valami komolyabbat írni a Reblogra, ha nehéz helyzetben vagyok, segíteni szokott, hogy megírok valamiről valamit. Na,befejezem, mert buszon vagyok, és le kell szállni. Ja, még nem. Az is megfordult a fejemben, hogy honlap készítésből is meg lehetne élni. Most, hogy ez kézzel fogható közelségbe került, hát nem tudom. Kissé elbizonytalanodtam a kérdésben. Most már tényleg le kell szállni, tekintve, hogy 1-gyel túlmentem. Sőt, azt hiszem, már 2-vel is.

A hétvégén szétbasztam a VPS-t

A VPS, az egy virtuális szerver, aki nem tudná. Azt jelenti, hogy olyan, mint egy számítógép, csak virtuális. Tehát egy virtuális gépen fut egy opreráció rendszer (általában Linux), és a legfontosabb funkciója, hogy internetes oldalakat szolgál ki. Na, ezt basztam én szét, ezek az internetes oldalaim nem léteznek többé. Van egy játékos oldalam, annak a roncsaiból próbálok most rekonstruálni valamit. Tegnap voltam Edit 2-nél elhozni tőle az export fájlt, azt kell, hogy mondjam, nem volt rám jó hatással. Igazából most nem tudom, mi lesz a nőügyek területén, mert egymást hülyítettük Edit 2-vel, hogy nekem mindig lesz nőm, meg egy csomó más dologgal hülyítettük egymást. Lehet, hogy végül egyedül maradok. Hú, de nagy pofon ez a Forma-1-nek!

Itt a nyilam! Mibe lőjjem?

Igazából szédületes karriert futottam be, mióta nem találkoztunk. Na, persze, ha a csigát felrakják egy sámlira, az már szédületesnek számít. Jártam egy darabig Edit 2-vel, meg egy HB nevű csajjal, Romániából. Ez igazából nem is annyira fontos, azt gondolom. Már nem. Időközben a szakkörben nekem lett a legjobb melóm, én azt hiszem. Na, nem történt bérfejlesztés, hanem jóformán azt csinálok, amihez kedvem van, bizonyos keretek között és teendők elvégzése után. Én lettem a felelős a Fb csoportért és a honlapért a munkahelyen. Próbálok felvállalni egyéb honlapokat. Jelentkeztem kommunikáció szakra. Beadtam emelt szintű magyar érettségire a papíromat (1 napomba telt), meglátjuk, mi sül ki belőle. Amúgy próbálok úgy írni itt, mintha nem lenne (vagy lett volna) egy viszonylag sikeres blogom a Reblogon. Olyan nagy életeseményeknek nem nézek elébe, ülök a gép előtt, vagy most pedig már elkezdek olvasni. De amúgy nem olyan vagyok, mintha velem nem történne semmi, a dolgok nem szoktak kikerülni, csak úgy megtörténnek velem, oszt kész. Bízom benne, hogy ezúttal sem lesz másképp, legalábbis imádkozom a Retro Rádióhoz.

felvételi, ha érdekel

Ma szabadságot vettem ki, és az egész napomat a felvételi körüli teendőknek szenteltem. Emelt szinten fogok magyar nyelv és irodalomból érettségit tenni, ez 35 rugóba fájt. Végül 3 helyre adtam be: kommunikáció, kommunikáció, magyar. A sorrenden talán még lehet változtatni, de úgy érzem, én is változtam, a magyar marad a harmadik. Úgy érzem, ma már funkciótlan egy klasszikus auktorokat tanulmányozó kurzus, jóllehet érdekesebb lenne számomra, mint a kommunikáció, meseszerűbb, de messze nem olyan praktikus. Mivel mindennapi tevékenységemmé vált a blogírás, azt hiszem, valamivel többet értek hozzá, mint a művészeti alkotások farigcsálásához. Ez a tevékenységem hozott közelebb a kommunikációhoz, és a magyar leszorult egyelőre a dobogó 3. helyére. Ha már itt tartunk, szoftverfejlesztésből minden modulom megvan, már csak le kéne záróvizsgázni, de meglehet, hogy ez a pillanat soha nem fog eljönni, bár szeretném, úgy érzem, már nem teljesen rajtam múlik, kezdem érdeklődésemet veszteni a téma iránt. Habár a témába vágó készségeket minden nap használok, hivatásszerűen nem szeretnék ezzel foglalkozni, bár most is azt csinálom, papír nélkül. Kész, passz. Ennyi volt a meskete a tanulmányi előmenetelemről, kezdhetek el magyart tanulni. Én örülök, hogy végül így alakul - hogy egyáltalán alakul valahogy. Még annyit ide, hogy bizonytalan, mennyit tudok itt lenni. Nem mondom, hogy meggyógyultam, azt mondom, hogy rendeztem magamban ezt a betegség - egészség témát. Az van, hogy 10 évem ment rá a témára az életemből, sokaknak segítettem, még többeknek nem, lassan lezárul egy fejezete az életemnek, ezt egyre jobban érzem. Nem mondom, hogy nem jó sorstársakkal találkozni, de minden nap búslakodni nem jó. Ja, szakítottam a barátnőmmel, elég szar volt, de nem omlottam össze, megy az élet tovább a tervezett irányba.

Skizofrénia underground manifesztum

download.jpeg

Hello. Csak szeretném tudatosítani, ha idetévedtél, valószínűleg rossz helyen jársz, mert a http://nemvagyokbeteg.reblog.hu -t keresed. Itt csak ilyen vázlatok vannak, amikből vagy lesz valami komolyabb írás, vagy nem. Ez csak olyan tumblelog, és azért nem a Tumblr-en van, mert nem szeretem a Tumblrt. Lehet, hogy egy nem is azt keresed, amit mondtam, de itt mást akkor sem fogsz találni, próbálj meg beleolvasni, mert nagyon komoly gondolatok vannak benne megfogalmazva néha. Egyesek kételkedve, fenntartásokkal, meg ilyen szarokkal fogadják a benne foglaltakat, de lenne ennél több is, én is csak a felszínt kapargatom, ez csak a jéghegy csúcsa. Egyesek szerint "rossz fényt vetek" benne a pszichiátriára és a pszichiátriai betegekre. Én nem így gondolom. Hanem úgy, hogy sokan köszönettel tartoznának nekem azért, amiket leírtam, a rossz fény vetést, meg a fenntartásokat pedig mindenki dugja fel magának. Köszönöm, főorvosnő, igen, főorvos úr, aki ennyit tud hozzátenni a témához pszichiátriai beteg létére, az nekem ne nagyon szólogasson be, mert a picsában sincs hozzám képest. És nem is lesz soha. Magyarul csak egy birka. Ennyit szerettem volna a mai napon elmondani. Köszönöm a figyelmet.

Alice-jelenség

alice1213ef.png

Szerintem az Alice Csodaországban fantasztikus. Én akkor olvastam el, amikor szcientológusokkal gyakoroltam. Nem is egészben olvastam el, hanem részletekben haladtunk benne, nem mondom, hogy kívülről tudom, de a szöveg minden mondata belém rögzült. Engem a benne szereplő szürreális dolgok nem zavarnak, mert akkor már én is túl voltam 1-2 cifra dolgon, különbeken is. Nekem Alice karaktere is tetszik, persze csak mint szereplő és csak elméletben. Lewis Carroll kislányos dolgairól nem igazán tudok újat mondani, bizonyos kor alatt nem érdekelnek a kislányok. Régebben, amikor még nem zárkóztam el attól annyira, hogy családom legyen volt bennem bizonyos kíváncsiság irányukban (nem olyan értelemben, csak pl. lánytestvérem sem volt, meg ilyenek, és csak úgy el tudtam volna képzelni, hogy lányom lesz). Mára ez megszűnt. Ezt csak azért mondtam el, mert Lewis Carrollnak is lehetett ilyen fajta kíváncsisága is. Aminek persze ellent mond az előkerült csupasz fotó. De ezeknek a dolgoknak a megítélése korfüggő is. A mai kor nagyon rászállt a pedofíliára. Bár, lehet, hogy szükség is van rá, nem tudom. Még annyit, hogy most nyomom az Alice Tükörországbant, eddig nincs olyan jó, mint az Alice Csodaországban, de abban a korban még nem volt olyan nagy divatja a folytatásoknak, és talán igaz is volt egy időben, hogy a második rész mindig gyengébb. Lényegében, annyi, ha az első részt a francia kártya lapjaival lehetne szimbolizálni, ezt sakkfigurákkal. Nem tudom, használt-e hallucinogéneket, szerintem nem. (Ez a kis írás az ÁrpádBlogon jelent meg kommentben. Nem biztos, hogy erről kellet volna írnom, mindegy.)

BÚÉK 2018!

Úgy látszik, újabban képes lettem reális tervek felállítására is. Mi várható tőlem az idén?

  • 1 db gyűjtőoldal az összes netes cuccomnak
  • 1 db pdf, vagy egyenesen papír alapú könyv, kalandjáték témában
  • 1 db online határidőnapló
  • 50-60 db blogbejegyzés
  • ? db jobb színvonalú játék (min. 1-2, max 3-4)

Meg még ami jön. Ennyike. A többi rizsa most nem fontos.

Karácsonyi rege

d3.jpeg

Szeptember végén rendeltem egy VPS-t, amire novemberben sikerült is telelepíteni egy WordPress-t. A WordPressnek nem voltak clean URL-jei, mert a webszerver-beállítások nem engedték. Eljött a december is, leesett a hó, jött a Facebook Menlo Parkból, jött a Facebook Írországból, eljött a Jézuska, még a yandex.ru is, de a Google-nak híre sem volt. Telt-múlt az idő. Karácsonyra az oldal clean URL-t kapott, de a Google így sem tudta feltérképezni. Szomorúan nézegettem a statisztikákat. Hogyhogy Moszkvából, meg Kazahsztánból itt pörög a yandex.ru, de Hajdúszoboszlóról már nem talál ide a Google? Ekkor eszembe jutott, hogy a Google-ba is regisztrálni kell. Így is tettem, hogy még az idén megkapjam az első találatokat, és hátradőltem a kényelmes karosszékemben.

Tanulság:

Hiába van szép oldalad, ha nem regisztrálsz keresőkbe, nem jönnek hozzád a látogatók.

Esti mese

“Editből egészen konkrétan négy van, ebből kettő a releváns (maximum három, ha ide soroljuk Edit 4-et is 😀 ). Bonyolult. 😀 Edit-uralom van, 3 Edit is a főnököm valamilyen értelemben (ezeket egyszer Edit 1 megpróbálta nekem elmagyarázni, de nem sokra jutott vele). Mindegy, az a lényeg, hogy ha valamit el akarsz intézni nálunk, akkor keresel egy Editet, és ő majd eligazít (maximum átirányít egy másik Edithez 😀 ).”

ez tök jó írás..bár ha valóságon alapul akkor annyira nem vicces

ja, eléggé kafkai, szerintem is, bár már nem annyira érvényes... még annyit hozzátennék, hogy az akkori Edit 2 lett Edit 1, és jelenleg itt alszik mellettem... változnak az idők...

Death on the Psych Ward

d2.jpeg

Bár nem egy nagy kulturális teljesítmény, érzésem szerint ide írnám, jobb híján. Egy kb. 4 éve készült játékomat fordítottam le angolra cca. 2 óra leforgása alatt, az Omnia kávé(k) serkentő hatása alatt. A hivatalos leirat szerint:

"This little game I wrote when I released from psych ward. I made this translation in 2 hours, a bit slimy. It's Hunglish, Hungaro-English. It reminds me of the good old days when we can only play English rpg maker games with full of typos, and mistranslation. Have fun! "

Egyébként megpróbálom jelenleg az egyensúlyt megtalálni a megszólalási módok között. Egy időben azt gondoltam, sok vagyok, most viszont, úgy érzem, nem csinálok elég undergroundot, nem írok annyi chyrpet, amennyit kéne, a Twitteren tombolom ki magam, pláne, mióta felemelték a karakterlimitet 280-ra. Ha a blogot valaha is az erőforrások elaprózásának tartottam, pláne mit mondjak a tweetekről, ugye? Vagy ki tudja, nem? Legutóbb azon nyavalyogtam a Twitteren, hogy nem igazán alkotok maradandóbb, illetve nagyobb lélegzetű dolgokat. Persze, egyszerűbb kitwittelni, mint változtatni rajta, nem igaz? Lenne egy csomó ötletem, de a megvalósítás sajnos halasztást szenved a lustaságom miatt.

Kerestem, de nem találtam olyan mémet, ami leírja, hogy elbaltáztál 11 hónapot az évből, már csak 1 maradt... illetve igazán egy sem, bár nekem ez a decemberi iőszak viszonylag produktív szokott lenni, most mégis úgy érzem, nagyon el vagyok havazva... egyelőre hó nélkül... a decemberbe 2, max. 3 normálisabb blogbejegyzés fér még bele, emlékszem, tavaly is ezen rinyáltam, jövőre is ezen fogok, és azon, hogy a projektjeim nem alakulnak úgy, ahogy kéne. Szóval, "Hello, Decembeer!" 😀

freelancer

Ez a hétvége Oravecz Nóra és a karácsonyi német forralt bor jegyében telt. Amúgy egyre jobban kezdenek év vége felé feltorlódni a teendők, hogy egy kedves kis idézettel éljek: "év végére mindig besűrűsödik a sok fos, úgyhogy egy jó nagy szar lesz belőle". Hát, igen. Én pedig a munkahelyemet nemrégiben egy meleg vizes medencéhez hasonlítottam, ahol valahogy mindenki hajlamos, nos hát... elengedni magát. Azért az 50 ropiért, amit 4 órában keresek, viszonylag sokat szívok, mert leköti a legaktívabb időszakom energiáit. Szóval azzal az utazással együtt 5 órában, amit a munkahelyre fordítok, rengeteg hasznos dolgot tudnék csinálni. Tehát azzal a készüléssel együtt 6 órát, amit a szakkörben töltök, tekinthetünk kieső időnek abból a szemszögből, amit a saját magamba való befektetésbe fordíthatnék. A jövő év elejétől azonban még aligha tudom megvalósítani azt, hogy ne legyen kötött munkahelyem, tehát freelancer, csúnya szóval szabadúszó, egyéni vállalkozó, akármi lehessek. Nem azért akarok az lenni, hogy pizsamában dolgozhassak, mivel nincs is pizsamám, semmi bajom az intézmányekkel úgy általában, de arra gyanakszom, hogy sokkal több van bennem, mint amit ilyen feltételek között ki tudok hozni magamból. És hogy meglegyen a keretes szerkezet, és Oravecz Nórával zárjam: a freelancer lét évekig esetleg anyagi ráfordításon kívül nem hoz semmit, talán 3-4 évet jósolt, amíg elkezdenek az eredmények megmutatkozni. Ezzel mindössze annyi a baj, hogy nyűlszem szopi van, mert se nekem nincs lóvém, se meg nem akar dobni senki egy kisebb-nagyobb összeggel. Ebben a dologban mondjuk élen járhatnának a szüleim, mivel maholnap 40 éves vagyok, és még mindig ovisként kezelnek főleg. Állandóan azon rinyálnak, hogy cigizem, meg iszom. Nem lesz ennek így jó vége. Számításaim szerint még lehetne olyan normális 20 évem, de így n. lesz.