spektrumbetegség

Szerintem kezd divatos szó lenni ez a spektrumbetegség. Mondják az autizmusra, újabban a skizofréniára, én a depresszióra is találónak érzem. Szerintem nekem most kb. közepes fokú depresszióm lehet. Miért? Csak. Mert megengedhetem magamnak. Minek állandóan írkálni? Most is nehezek a kezeim, ahogy ezt írom. Meg úgy mindenem. Valahogy összejöttek a dolgok. Most egy dologra kéne koncentrálni, a Halál a pszichiátrián 2-re, meg a felvételire. Ja, meg hogy visszaállítsam a játékos blogot. Ennyit mára.

Halál a pszichiátrián 2

Oké. Gyorsítsuk fel az eseményeket. A játék végső kiadási határideje: 2018 április 1. Az első rész 2014 január valahanyadikán jött ki. Több, mint 4 év várakozás, szerintem megérte. Bár, lehet, hogy nem. Néha elgondolkodom, nem rázom-e én a pofonfát, de arra a megnyugtató következtetésre jutok, hogy nem. Egy esetleges per esetleg híressé tenne maximum. És fény derülne egy csomó aljasságra, ami velem esett meg, vagy akár másokkal. Ennyike. Puszika mindenkinek. 😍

U.i.: Egyébként arról is szó volt, hogy nem fogom megcsinálni a második részt, de ezt felülírta az a kijelentésem, hogy minden sérelemért, vagy diszkriminációért, ami ér, a pszichiátria fog ezentúl megfizetni. De nem csak azért írom meg. Nem csak azért.

#365(-48)

Kezden azon kapni magam, hogy mindennap írok ide valamitvalamit. Ismerek két bloggert, már az éveleje óta ezt csinálják, név szerint Szeifert Natália és SzabSzabóió Árpád. Na, nem akarom a saját bejegyzéseimet az övéikhez hasonlítani, kicsit olyan egész, mint a Twin Peaks sorozatban Cooper ügynök beszél a diktafonjába. Mindazonáltal hiszem (és vallom), hogy vannak értékes gondolataim, hogy ez minek köszönhető, még nem teljesen világos előttem sem. Amúgy nagyon kénylmes ez a WáP-s blogfelület, tegnap a buszon ragadtam magamhoz a szót, ma kocsiból írok. Különben megint Pest felé tartunk a pszichiáterhez, kicsit már kezdem unni, de ez legyen a legkevesebb, itt legalább már nem szívatnak halálra, mint otthon. Ja, mondtam már, hogy kiakasztottam a Szabolcs megyei pszichiátriát? Itt még nem? Pedig érdekes téma, alkalomadtán biztos beszélek róla, ha szóbajön. Takarékoskpodjunk a témákkal. Meglehet, hamarosan szükség lesz rájuk, ha tartani akarom a napi 1 posztot.

i love you 2

Miután kipanaszkodtam magam Edit 2-nek, hogy milyen szar ebben a számítógépes, virtuális világban élni, és honlapokat szerkesztgetni, indulok haza a virtuális világomba újra csak honlapokat szerkesztgetni. Fura, nem? Elkísértem hazáig, jó volt, mintha feltöltődtem volna, és mintha ő is jól érezte volna .magát. Jó lenne visszaállítani a játékos oldalamból valamennyit, aztán jó volna a munkahelyi honlapon dolgozni, egy másik egyesület honlapján dolgozni, sőt, elvállaltunk egy harmadik egyesületi honlapot is, úgy néz ki. De a legjobb lenne ma valami komolyabbat írni a Reblogra, ha nehéz helyzetben vagyok, segíteni szokott, hogy megírok valamiről valamit. Na,befejezem, mert buszon vagyok, és le kell szállni. Ja, még nem. Az is megfordult a fejemben, hogy honlap készítésből is meg lehetne élni. Most, hogy ez kézzel fogható közelségbe került, hát nem tudom. Kissé elbizonytalanodtam a kérdésben. Most már tényleg le kell szállni, tekintve, hogy 1-gyel túlmentem. Sőt, azt hiszem, már 2-vel is.

A hétvégén szétbasztam a VPS-t

A VPS, az egy virtuális szerver, aki nem tudná. Azt jelenti, hogy olyan, mint egy számítógép, csak virtuális. Tehát egy virtuális gépen fut egy opreráció rendszer (általában Linux), és a legfontosabb funkciója, hogy internetes oldalakat szolgál ki. Na, ezt basztam én szét, ezek az internetes oldalaim nem léteznek többé. Van egy játékos oldalam, annak a roncsaiból próbálok most rekonstruálni valamit. Tegnap voltam Edit 2-nél elhozni tőle az export fájlt, azt kell, hogy mondjam, nem volt rám jó hatással. Igazából most nem tudom, mi lesz a nőügyek területén, mert egymást hülyítettük Edit 2-vel, hogy nekem mindig lesz nőm, meg egy csomó más dologgal hülyítettük egymást. Lehet, hogy végül egyedül maradok. Hú, de nagy pofon ez a Forma-1-nek!

Itt a nyilam! Mibe lőjjem?

Igazából szédületes karriert futottam be, mióta nem találkoztunk. Na, persze, ha a csigát felrakják egy sámlira, az már szédületesnek számít. Jártam egy darabig Edit 2-vel, meg egy HB nevű csajjal, Romániából. Ez igazából nem is annyira fontos, azt gondolom. Már nem. Időközben a szakkörben nekem lett a legjobb melóm, én azt hiszem. Na, nem történt bérfejlesztés, hanem jóformán azt csinálok, amihez kedvem van, bizonyos keretek között és teendők elvégzése után. Én lettem a felelős a Fb csoportért és a honlapért a munkahelyen. Próbálok felvállalni egyéb honlapokat. Jelentkeztem kommunikáció szakra. Beadtam emelt szintű magyar érettségire a papíromat (1 napomba telt), meglátjuk, mi sül ki belőle. Amúgy próbálok úgy írni itt, mintha nem lenne (vagy lett volna) egy viszonylag sikeres blogom a Reblogon. Olyan nagy életeseményeknek nem nézek elébe, ülök a gép előtt, vagy most pedig már elkezdek olvasni. De amúgy nem olyan vagyok, mintha velem nem történne semmi, a dolgok nem szoktak kikerülni, csak úgy megtörténnek velem, oszt kész. Bízom benne, hogy ezúttal sem lesz másképp, legalábbis imádkozom a Retro Rádióhoz.

felvételi, ha érdekel

Ma szabadságot vettem ki, és az egész napomat a felvételi körüli teendőknek szenteltem. Emelt szinten fogok magyar nyelv és irodalomból érettségit tenni, ez 35 rugóba fájt. Végül 3 helyre adtam be: kommunikáció, kommunikáció, magyar. A sorrenden talán még lehet változtatni, de úgy érzem, én is változtam, a magyar marad a harmadik. Úgy érzem, ma már funkciótlan egy klasszikus auktorokat tanulmányozó kurzus, jóllehet érdekesebb lenne számomra, mint a kommunikáció, meseszerűbb, de messze nem olyan praktikus. Mivel mindennapi tevékenységemmé vált a blogírás, azt hiszem, valamivel többet értek hozzá, mint a művészeti alkotások farigcsálásához. Ez a tevékenységem hozott közelebb a kommunikációhoz, és a magyar leszorult egyelőre a dobogó 3. helyére. Ha már itt tartunk, szoftverfejlesztésből minden modulom megvan, már csak le kéne záróvizsgázni, de meglehet, hogy ez a pillanat soha nem fog eljönni, bár szeretném, úgy érzem, már nem teljesen rajtam múlik, kezdem érdeklődésemet veszteni a téma iránt. Habár a témába vágó készségeket minden nap használok, hivatásszerűen nem szeretnék ezzel foglalkozni, bár most is azt csinálom, papír nélkül. Kész, passz. Ennyi volt a meskete a tanulmányi előmenetelemről, kezdhetek el magyart tanulni. Én örülök, hogy végül így alakul - hogy egyáltalán alakul valahogy. Még annyit ide, hogy bizonytalan, mennyit tudok itt lenni. Nem mondom, hogy meggyógyultam, azt mondom, hogy rendeztem magamban ezt a betegség - egészség témát. Az van, hogy 10 évem ment rá a témára az életemből, sokaknak segítettem, még többeknek nem, lassan lezárul egy fejezete az életemnek, ezt egyre jobban érzem. Nem mondom, hogy nem jó sorstársakkal találkozni, de minden nap búslakodni nem jó. Ja, szakítottam a barátnőmmel, elég szar volt, de nem omlottam össze, megy az élet tovább a tervezett irányba.

Skizofrénia underground manifesztum

download.jpeg

Hello. Csak szeretném tudatosítani, ha idetévedtél, valószínűleg rossz helyen jársz, mert a http://nemvagyokbeteg.reblog.hu -t keresed. Itt csak ilyen vázlatok vannak, amikből vagy lesz valami komolyabb írás, vagy nem. Ez csak olyan tumblelog, és azért nem a Tumblr-en van, mert nem szeretem a Tumblrt. Lehet, hogy egy nem is azt keresed, amit mondtam, de itt mást akkor sem fogsz találni, próbálj meg beleolvasni, mert nagyon komoly gondolatok vannak benne megfogalmazva néha. Egyesek kételkedve, fenntartásokkal, meg ilyen szarokkal fogadják a benne foglaltakat, de lenne ennél több is, én is csak a felszínt kapargatom, ez csak a jéghegy csúcsa. Egyesek szerint "rossz fényt vetek" benne a pszichiátriára és a pszichiátriai betegekre. Én nem így gondolom. Hanem úgy, hogy sokan köszönettel tartoznának nekem azért, amiket leírtam, a rossz fény vetést, meg a fenntartásokat pedig mindenki dugja fel magának. Köszönöm, főorvosnő, igen, főorvos úr, aki ennyit tud hozzátenni a témához pszichiátriai beteg létére, az nekem ne nagyon szólogasson be, mert a picsában sincs hozzám képest. És nem is lesz soha. Magyarul csak egy birka. Ennyit szerettem volna a mai napon elmondani. Köszönöm a figyelmet.

Alice-jelenség

alice1213ef.png

Szerintem az Alice Csodaországban fantasztikus. Én akkor olvastam el, amikor szcientológusokkal gyakoroltam. Nem is egészben olvastam el, hanem részletekben haladtunk benne, nem mondom, hogy kívülről tudom, de a szöveg minden mondata belém rögzült. Engem a benne szereplő szürreális dolgok nem zavarnak, mert akkor már én is túl voltam 1-2 cifra dolgon, különbeken is. Nekem Alice karaktere is tetszik, persze csak mint szereplő és csak elméletben. Lewis Carroll kislányos dolgairól nem igazán tudok újat mondani, bizonyos kor alatt nem érdekelnek a kislányok. Régebben, amikor még nem zárkóztam el attól annyira, hogy családom legyen volt bennem bizonyos kíváncsiság irányukban (nem olyan értelemben, csak pl. lánytestvérem sem volt, meg ilyenek, és csak úgy el tudtam volna képzelni, hogy lányom lesz). Mára ez megszűnt. Ezt csak azért mondtam el, mert Lewis Carrollnak is lehetett ilyen fajta kíváncsisága is. Aminek persze ellent mond az előkerült csupasz fotó. De ezeknek a dolgoknak a megítélése korfüggő is. A mai kor nagyon rászállt a pedofíliára. Bár, lehet, hogy szükség is van rá, nem tudom. Még annyit, hogy most nyomom az Alice Tükörországbant, eddig nincs olyan jó, mint az Alice Csodaországban, de abban a korban még nem volt olyan nagy divatja a folytatásoknak, és talán igaz is volt egy időben, hogy a második rész mindig gyengébb. Lényegében, annyi, ha az első részt a francia kártya lapjaival lehetne szimbolizálni, ezt sakkfigurákkal. Nem tudom, használt-e hallucinogéneket, szerintem nem. (Ez a kis írás az ÁrpádBlogon jelent meg kommentben. Nem biztos, hogy erről kellet volna írnom, mindegy.)

BÚÉK 2018!

Úgy látszik, újabban képes lettem reális tervek felállítására is. Mi várható tőlem az idén?

  • 1 db gyűjtőoldal az összes netes cuccomnak
  • 1 db pdf, vagy egyenesen papír alapú könyv, kalandjáték témában
  • 1 db online határidőnapló
  • 50-60 db blogbejegyzés
  • ? db jobb színvonalú játék (min. 1-2, max 3-4)

Meg még ami jön. Ennyike. A többi rizsa most nem fontos.

Karácsonyi rege

d3.jpeg

Szeptember végén rendeltem egy VPS-t, amire novemberben sikerült is telelepíteni egy WordPress-t. A WordPressnek nem voltak clean URL-jei, mert a webszerver-beállítások nem engedték. Eljött a december is, leesett a hó, jött a Facebook Menlo Parkból, jött a Facebook Írországból, eljött a Jézuska, még a yandex.ru is, de a Google-nak híre sem volt. Telt-múlt az idő. Karácsonyra az oldal clean URL-t kapott, de a Google így sem tudta feltérképezni. Szomorúan nézegettem a statisztikákat. Hogyhogy Moszkvából, meg Kazahsztánból itt pörög a yandex.ru, de Hajdúszoboszlóról már nem talál ide a Google? Ekkor eszembe jutott, hogy a Google-ba is regisztrálni kell. Így is tettem, hogy még az idén megkapjam az első találatokat, és hátradőltem a kényelmes karosszékemben.

Tanulság:

Hiába van szép oldalad, ha nem regisztrálsz keresőkbe, nem jönnek hozzád a látogatók.

Esti mese

“Editből egészen konkrétan négy van, ebből kettő a releváns (maximum három, ha ide soroljuk Edit 4-et is 😀 ). Bonyolult. 😀 Edit-uralom van, 3 Edit is a főnököm valamilyen értelemben (ezeket egyszer Edit 1 megpróbálta nekem elmagyarázni, de nem sokra jutott vele). Mindegy, az a lényeg, hogy ha valamit el akarsz intézni nálunk, akkor keresel egy Editet, és ő majd eligazít (maximum átirányít egy másik Edithez 😀 ).”

ez tök jó írás..bár ha valóságon alapul akkor annyira nem vicces

ja, eléggé kafkai, szerintem is, bár már nem annyira érvényes... még annyit hozzátennék, hogy az akkori Edit 2 lett Edit 1, és jelenleg itt alszik mellettem... változnak az idők...

Death on the Psych Ward

d2.jpeg

Bár nem egy nagy kulturális teljesítmény, érzésem szerint ide írnám, jobb híján. Egy kb. 4 éve készült játékomat fordítottam le angolra cca. 2 óra leforgása alatt, az Omnia kávé(k) serkentő hatása alatt. A hivatalos leirat szerint:

"This little game I wrote when I released from psych ward. I made this translation in 2 hours, a bit slimy. It's Hunglish, Hungaro-English. It reminds me of the good old days when we can only play English rpg maker games with full of typos, and mistranslation. Have fun! "

Egyébként megpróbálom jelenleg az egyensúlyt megtalálni a megszólalási módok között. Egy időben azt gondoltam, sok vagyok, most viszont, úgy érzem, nem csinálok elég undergroundot, nem írok annyi chyrpet, amennyit kéne, a Twitteren tombolom ki magam, pláne, mióta felemelték a karakterlimitet 280-ra. Ha a blogot valaha is az erőforrások elaprózásának tartottam, pláne mit mondjak a tweetekről, ugye? Vagy ki tudja, nem? Legutóbb azon nyavalyogtam a Twitteren, hogy nem igazán alkotok maradandóbb, illetve nagyobb lélegzetű dolgokat. Persze, egyszerűbb kitwittelni, mint változtatni rajta, nem igaz? Lenne egy csomó ötletem, de a megvalósítás sajnos halasztást szenved a lustaságom miatt.

Kerestem, de nem találtam olyan mémet, ami leírja, hogy elbaltáztál 11 hónapot az évből, már csak 1 maradt... illetve igazán egy sem, bár nekem ez a decemberi iőszak viszonylag produktív szokott lenni, most mégis úgy érzem, nagyon el vagyok havazva... egyelőre hó nélkül... a decemberbe 2, max. 3 normálisabb blogbejegyzés fér még bele, emlékszem, tavaly is ezen rinyáltam, jövőre is ezen fogok, és azon, hogy a projektjeim nem alakulnak úgy, ahogy kéne. Szóval, "Hello, Decembeer!" 😀

freelancer

Ez a hétvége Oravecz Nóra és a karácsonyi német forralt bor jegyében telt. Amúgy egyre jobban kezdenek év vége felé feltorlódni a teendők, hogy egy kedves kis idézettel éljek: "év végére mindig besűrűsödik a sok fos, úgyhogy egy jó nagy szar lesz belőle". Hát, igen. Én pedig a munkahelyemet nemrégiben egy meleg vizes medencéhez hasonlítottam, ahol valahogy mindenki hajlamos, nos hát... elengedni magát. Azért az 50 ropiért, amit 4 órában keresek, viszonylag sokat szívok, mert leköti a legaktívabb időszakom energiáit. Szóval azzal az utazással együtt 5 órában, amit a munkahelyre fordítok, rengeteg hasznos dolgot tudnék csinálni. Tehát azzal a készüléssel együtt 6 órát, amit a szakkörben töltök, tekinthetünk kieső időnek abból a szemszögből, amit a saját magamba való befektetésbe fordíthatnék. A jövő év elejétől azonban még aligha tudom megvalósítani azt, hogy ne legyen kötött munkahelyem, tehát freelancer, csúnya szóval szabadúszó, egyéni vállalkozó, akármi lehessek. Nem azért akarok az lenni, hogy pizsamában dolgozhassak, mivel nincs is pizsamám, semmi bajom az intézmányekkel úgy általában, de arra gyanakszom, hogy sokkal több van bennem, mint amit ilyen feltételek között ki tudok hozni magamból. És hogy meglegyen a keretes szerkezet, és Oravecz Nórával zárjam: a freelancer lét évekig esetleg anyagi ráfordításon kívül nem hoz semmit, talán 3-4 évet jósolt, amíg elkezdenek az eredmények megmutatkozni. Ezzel mindössze annyi a baj, hogy nyűlszem szopi van, mert se nekem nincs lóvém, se meg nem akar dobni senki egy kisebb-nagyobb összeggel. Ebben a dologban mondjuk élen járhatnának a szüleim, mivel maholnap 40 éves vagyok, és még mindig ovisként kezelnek főleg. Állandóan azon rinyálnak, hogy cigizem, meg iszom. Nem lesz ennek így jó vége. Számításaim szerint még lehetne olyan normális 20 évem, de így n. lesz.

Halloween skipped

d4.jpeg

Az idei Halloween érdeklődés hiányában elmarad, legalábbis nálam. Ennek SZELLEMÉBEN fogtam az összes halloweeni cuccomat, és elküldtem a tesómék gyerekeinek Angliába. Egyébként nagyon rosszkor van a Halloween, most nem alkalmas. Játékkal sem készültem, hanem egy tavaszi játékfesztiválra neveztem, a Spring Thingre. Ha ezen sem sikerül normális helyezést elérni, akkor dögöljek én meg. Na, jó, azt azért nem. Ehhez szükség van néhány dologra: jobb angol tudásra, nagyobb jártasságra az interactive fiction játékok terén és egy csomó időre. És természetesen, még ez sem garancia semmire. Az idő minden sebet begyógyít + Amíg élünk, remélünk. A játék címe az lesz, hogy "The Goblin's Gobelin", és goblenek lesznek a grafikai részek benne. Kicsit fura? Nagyon fura, de ez van. Valamivel nekem is kell szórakozni. Amúgy azért sem nagyon lesz időm idén annyira játékokkal foglalkozni, mert elkezdtem honlapokkal foglalkozni, pontosabban WordPressel, pontosabban most fogom kezdeni. Még volt itt egy kis rész, de a cenzúra felfalta, mert nettó rinyálásba csúszott át. Én bírom a rinyálást, de nem mindenki.

monológ a sóstóhegyi abc-ben

A mariannás sztori óta nem igazán jártam már a sóstóhegyi abc-be. Marianna azóta elköltözött, aztán meg én is elköltöztem.

  • Mostanában nem jár ide?
  • Nem is baj, legalább nem rontja itt a levegőt!
  • Szó szerint!
  • Ott lakik a kertváros felé!
  • Jobb is ott neki a többi bolonddal!
  • Én tudom, ezekkel dolgozok húsz éve!
  • Ezekkel nem lehet mit csinálni!

Azt hiszem, ennél a pontnál basztam ki a kurvát a húspult elől, kelletlenül eslomfordált. Lett volna még mondanivalója, látszott rajta. Én meg várjak a soromra, ugye. A húpultos nő is unta kurvára, hát én meg főleg.

  • Kérek 10 deka rakott nyelvet.
  • Még valamit?
  • 10 deka tavaszit.
  • Saga-t, vagy Picket?
  • Hát, Picket.

Lehet, hogy húsz éve dolgozol ezekkel, de eléggé kis szürke egérke vagy te ahhoz, hogy verd itt a nyálad, amúgy meg szart se érhet a munkád ilyen hozzáállásal. Olyanokkal dolgozol, akiket lenézel, utálsz, undorodsz tőlük, de váltani képtelen vagy, nem tudsz, hülye vagy. Tudod, mit? Megérdemled a sorsod.

Helyzetem a kortárssal

almodjzenet-2.jpeg

Helyzetem a kortárs (magyar) irodalommal olyan érdekesen semmilyen. Ha fel kellene sorolni egy kortárs magyar alkotót, leginkább Balla D. Károlyt sorolnám fel. Összesen kétszer váltottam vele szót életemben, de azt hiszem, ennyi elég is. Nem kedvez ez a kor a nagy hevületű, lelki tartalmakkal teli levelezéseknek. A Balla D. Károly és az én szóváltásaimat nem fogják összegyűjtött formában, könyv alakban kiadni, mert erre bőven elegendő egy blogbejegyzés is. Egyébként nem is voltak ezek olyan túl nagy színvonalú beszélgetések, a blogok témaköréhez kapcsolódtak. Először, egy régi blogomon azt mondta, hogy az az idézet, hogy "A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány" tőle származik, és legyek szíves forrásmegjelöléssel élni. Megtettem. Másodszorra is a blogokról volt szó, annyi maradt meg, hogy ő valami 70+ blogot írt fénykorában, egyszerre, párhuzamosan. "Bú, boci bú!" Én ezzel a Chyrp Lite ségítségével létrehozott tumbleloggal maxoltam ki a 3-at. (2-3-nál több párhuzamosan sosem volt.) Ezek a beszélgetéseink olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy amint lehetőségem nyílt megszerezni BDK első kötetét, lecsaptam rá. A címe az, hogy Álmodj zenét. Már a bevezetője is nagyon érdekes, mert azt írja benne Gortvay Erzsébet, hogy "otthonától kétpercnyi járásra helyezte el a szovjethatalom az Uzshorodi Állami Egyetem fizikai fakultását", ahova éppen járt. Ez nyilvánvaló blődség. Mert egy kicsit olyan érzése van az embernek, mintha a hegy menne Mohamedhez. Szóval, az első verseskötet: egy 90 km-es vonatút alatt elolvastam, és még berúgni is sikerült. A szerző a könyv kiadásán felbuzdulva hagyta ott 4-ed évben a fizikát, azzal a felkiáltással, hogy átiratkozik magyarra, amit tudtommal azóta sem tett meg. Tény, néha nem is kell a papír ahhoz, amit csinálunk. Vannak benne olyan versek, amiken átüt az ifjú költő természettudomános érdeklődése, és vannak, amiken nem teljesen. Kötött formákkal dolgozik, valóban kezdeti szárnypróbálgatások ezek, nem tudom, megérte-e ezért otthagyni a fizika fakultást. Nyilván, az egész pályáját nem ismerem, felteszem, hogy igen. Vagy nem. Vagy nem tudom. Talán egyszer erről is nyilatkozik a mester. Na, ez egy rendhagyó kötetbemutató lett, nem szóltam hozzá egyetlen vershez sem, talán majd egyszer. Hiszen még ez a cikk is bővíthető. Ennyit gondoltam ma reggel(re). Úgy gondolom, van még ennek a vontatott, fura kapcsolatnak, ami BDK-hoz fűz, megíratlan fejezete, (bekezdése, lábjegyzete, kiegészítése, akármije). Ja, legújabban ő Károj, mert a ly-t, j-vel írja.

érdekes, hogy már október 20-a van

Szépen halad az IFComp játékok elbírálása. Érdekes, hogy egyre több az idegen anyanyelvű játékok száma a mezőnyben. Ezek a játékok általában elég gyengécskék, szerintem is. Egyre jobban látom a saját szerepemet ebben az industry-ban: játékleírások készítése magyarul, zsűrizgetés, ritkán 1-2 interaktív dolog, már nem nevézném játék szintűnek sem. Szösszenet lenne, ha nem utálnám a szót. Marad az izé. Érdekes, hogy az első játékaimban még volt koncepció, érzelmi viszonyulás, meg minden, mostanra valahogy visszafejlődött az egész dolog. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megírtam az első verseimet, amik a maguk szintjén még jók is voltak (valamire), aztán hirtelen találkoztam a sokszínű világirodalommal, a kanonizált szerzőkkel, aztán elhallgattam a témában. Most már leginkább az angol nyelven való önkif. hiánya zavar, illetve engem nem is annyira, mint inkább a közönséget, és kénytelen voltam meghajolni a közakaratnak, amikor nem engedtem sok teret a fogyatékos angol ember szintjén lévő írásaimnak. Illetve néha nem tudom megállni, legújabb kudarcom az IntroComphoz kötődik, az EctoCompot idén szinte biztos, hogy kihagyom, az Asylum Jam némileg esélyes, hogy megtisztelem kétes értékű írásommal. Nyakunkon a Halloween, és egy csomó dolgom lenne elvileg, szinte lehetetlennek látszik megvalósítani azt a 3-4 nap punnyadást, amit az október végi ünnepkör megkövetelne a magamfajta érdeklődőtől. Nem tudom, mi lesz, érzelmileg nagyjából kiegyensúlyozott vagyok, ami viszont rosszat tesz az írásművészetemnek. Ok, viszlát később.

Jaaaa?

ja.png

jaaaa? csak úgy eszembe jutott... 😀 egyébként a kép a partygirls című c64-es játékból való

Werkbejegyzés - ősz

Ebből nem hinném, hogy rendszer lesz, de összefoglalnám néhány szóban mi is folyt az utóbbi időben a Skizofrénia underground blogon. Haladjunk időrendben visszafelé, mondjuk 5 bejegyzés mélységig. Tényleg csak néhány szóban. A Rohadt játékról kapcsiból nem nyilatkozom, maradjon meg interaktív izének, keletkezési körülményeit fedje jótékony homály. AZ Excel chat históriája és a Tombolanézsőt nem igazán akaródzott megírni, de mivel már kábé infarktusközeli állapotokat proukáltam az idegtől, és itt hangsúlyoznám a blog terápiásnapló jellegét, ennek megírása nagy megkönnyebbülést okozott. Arról lehetne vitatkozni, mennyire volt korrekt - szerintem igen. A valaki kiabál az utcán (kto-to kricsit na ulice) egy nagyon érdekes írás, kibaszottul nagy nézettsége volt, és szerintem ennek az írásnak a kapcsán (is) megmozdult valami a kis környezetemben. Az élet nem kis Facebookot meglepően kevesen nézték, de akik igen, azoknak vélelmezem, hogy tetszett. Érdekes, az emberek nem szeretik a Fb-elmélkedéseket. Legalábbis tőlem. Az értettségi találkozó nem buziság egy, hm... maradandó emlék. Azt hiszem, néhány informatikai(bb) jellegű, köldöknézegetős, IF-es bejegyzésem után az utóbbi időben megint elég erősre sikeredett a felhozatal a SU-n. "Ez jó mulatság, férfimunka volt!" - VM