Jól nézünk Mikie

mikien.jpg

Ma nagy kínkeservvel végigtoltam a Mikie című C64-es játékot. Mivel eredeti C64-em nincsen, Ubuntu + Vice kombóval sikerült végül. De attól tartok, eredetiben végig sem tudtam volna játszani, ugyanúgy, ahogy a Skool Daze-t sem. Amikor ezeket a C64-es játékokat gyártották, még mások voltak az elvárások a játékokkal szemben. Szempont volt, hogy sokáig lehessen vele játszani, viszont sokmindent nem lehetett beleprogramozni a memória megkötések miatt. Ezért úgy oldották meg, hogy a játékot húszmilliószor újra kellett kezdeni, mire a végére ért az ember. Én is csak mentésekkel tudtam 1 nap alatt befejezni, de egy videó tanúsága szerint valakinek 3 percig sem tartott. Bár, lehet, hogy ő végigment a húszmillió újrakezdésen, mire ilyen szintet ért el benne.

idei események folyamatban

Idén mégis csinálok pár dolgot. Pályázatra küldök novellát, a verseimet megpróbálom valahogy nyomtatásban viszont látni, és folyamatban van egy film tervezete, amiben lehet, hogy szerepelni fogok. Eredetileg egyiket sem terveztem ebben az évben, és nem is biztos, hogy lesz vmi belőlük. Na, most, ha ezeket kommentálnom kéne, nem biztos, hogy nagyon tudnám. Úgy látszik, igényem van kilépni ebből a blogos komfortzónából, amiben vagyok. Ennyi, nem több. Igazából eléggé egysíkú tud lenni 10+ év blogolás egy betegségnek nevezett valami peremén egyensúlyozva, nekem bízvást elhiheti bárki. Éppen itt az ideje néhány új dolgot kipróbálni. Persze, lehet, hogy Bukta utca 23 lesz mindegyik... És akkor mi van? Idén már mást nem nagyon terveznék, akkor jövőre új tervek. Ja, meg az egyetem. Mindig elfelejtem. 😃

Mindjárt vizsgaidőszak. Ami érdeklődésre tarthat számot az egyetemi projektekből egyelőre, az egy 8+ oldalas paper pszichológiából. Témának a skizofrénia szakirodalmának összehasonlítását terveztem. Jó, mi? Holnap (vagyis ma) lépek az orvosi könyvtárba beiratkozni. Reszkess, orvosi könyvtár és pszicho doga. 😃

EDIT: Bár ezt így összenézve, nem is olyan kevés dolog ez, de hát mégis csak egy év, többnek kéne, hogy beleférjen... Eddig 3 cikket adtam le írásgyakorlatra, ja, van még egy negyedik is, jó hogy eszembe jut. Ez + a pszicho doga lesz a kövi projekt... A határidőnapló és Bullet Journal projekteket ejtettem. Inkább ide írok. Jó lesz? 😀

5 oldal

frissblog.png

Milyen fura az élet, és milyen fura is vagyok én is. Újra itt... Abból az apropóból írok, hogy összeszámoltam a weboldalaimat, és összesen 7 db van belőlük, egy a már ismert reblogos, a többit mondanám szépen, sorban (nem kell parázni, ezt leszámítva már rögtön csak 5 😀 ): https://yesok.hu https://www.roboman.hu https://www.interactivefiction.hu https://papprobert.blog

és a legislegfontosabb, legújabb:

https://www.frissblog.hu

Ennyi volt mára a szövegem, köszönöm a figyelmet. Majd még jövök. Egyébként kifogás volt, hogy akartam már jönni, csak nem volt frissítve az oldal az újabb verzió(k)ra, ezért nem tudtam belépni. Most frissítettem, biztos, hogy valamivel gyakrabban jövök ide is.

  • info: Mindezek mellett kézi naplóírásba akarok kezdeni holnaptól, na, nem hagyományos napló, hanem Bullet Journal... Ha elkezdek majd BuJo-cskázni, remélhetőleg jobban fog menni a blogok menedzselése, összehangolása is, eddig úgy néz ki, a közeljövőben egyről sem mondok le, de többet se akarok már... Bye!

jó egyedül

Nem jó, de jó. Most, hogy külön lakom, és nem b@xtatnak napi 24 órában (csak, mondjuk, félben), sokkal jobban érzem magam. Rácsodálkozom a körülöttem lévő dolgokra, furcsának tartom, hogy ezt is szabad, meg azt is... Mintha valami normális jelleget kezdene ölteni az életem. Az egész lakás olyan, mintha koliban, lennék, ehhez megfelelő "rend" is társul... meg a tanulás... az átlagom nem tudom, mennyi lett a félévben, meg a francnak sincs kedve súlyozott átlagot számolni kredit szerint, de olyan 4,8-4,9 körülire saccolom. Annyi csak a probléma, hogy sokszor magányosnak érzem magam, de ahogy Bödőcs mondta: nem rossz dolog... nem rossz dolog... nem rossz dolog... a magány... a magány... a magány... ha van veled valaki. Amúgy egyvalamire vagyok még kurvára kíváncsi: arra, hogy a mai alkotások közül bizonyul maradandónak x év múlva (pl. zene, film, könyv)… Bár könnyen meglehet, hogy semmi, innentől kezdve az összes kor kitermeli a saját alkotásait, amit lehet hallgatni, nézni, olvasni, és futószalagon gyártja majd ezeket, a kortárs művészet átalakul kortárs médiává, és nem fogunk már különbségeket tenni bizonyos művészeti ágak javára a többivel szemben. Viszont, ha erre vagyok kíváncsi, szerintem jó helyen vagyok ott, ahol vagyok, a kommunikácó szakon. Azt hiszem, azt is Bödőcs mondta, hogy "Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki jól járt." Hát... lehet. Ezek szerint ez még nem a siker. "Karrier előtt állok..." 😀

R. D. Laing: Az élmény politikája

covers67645.jpg

Bár Laing legelső könyvét kellőképpen zavarosnak találtam, Az élmény politikája viszont már nagyon jónak bizonyult. Érdekes, hogy elutasítom a pszichoterápia minden formáját a mai magyar viszonylatban, köszönöm szépen, elég volt, sőt, a skizofréniától is igyekszem távol tartani magam, a vizsgáimat letudva, mégis Laing könyvét kezdtem el olvasni szórakozásképpen. Gondolhatja valaki, hogy sekélyes szórakozás, nem az. Ebben a könyvben már kezd kibontakozni Laing zsenialitása, amihez képest Feldmárban már csak halvány epigont látok mostanában. Nyilván bírálja kora pszichiátriai, pszichológiai elméleteit, azokat rugalmatlannak tartja. Nem lát értelmet abban, hogy az ént mint különálló egókat vizsgálják, hanem azt mondja, hogy az én-ek (az esőben) csak társas viszonyaikban vizsgálhatók igazán. Kábé itt tartok most a könyvben, és érzem, hogy ez a könyv már méltó arra, hogy komolyabban vegyem most már Lainget, akár egy hosszabb, kimerítőbb bejegyzés vagy cikk erejéig is. Elnézést a hosszú szünetért, de erre a blogra eddig kevés időm maradt. Ez pontosan a 4-es számú (nem presszó,hanem) blog, de most már lesz időm erre is. Több blogom már (szinte) biztos, hogy nem lesz (mostanában). 😀

Ui.: Kicsit nehezen induló szöveg, de nagyon alapos, beágyazva kora kommunikációs, pszichológiai és filozófiai elméleteibe. Azt hiszem, erre a fajta alaposságra Feldmár soha sem lenne képes, ő valami showman-dolgot csinál, egy roadshow-t Laing tanításaiból kiindulva.

Elvira?

2ehho75tpvu5kjspiqh5qtpmmp1.jpg

A mai nap megint úgy kezdődött, mint egy átlagos vasárnap mostanában (inni-aludni), de aztán sikerült erőt venni magamon, és valami értelmeset is csinálni. Bár az "értelmes" a mai világban eléggé relatív fogalom lett. Például, hogy megnéztem az Elvira, a sötétség hercegnője című filmet, nem tudom, mennyire számít értelmesnek. Eléggé limonádé film, gyakorlatilag horror és komédia keveréke. A főhősnő, Cassandra Peterson (Elvira) magát alakítja a filmben, amint szerepel a 80-as évekbeli Fright Night tévéshowban, Las Vegasba készül, és örököl egy vidéki házat, ami remélhetőleg fedezi a vegasi kiruccanás költségeit. De ehhez el kell menni a volt "üknagynénje" hagyatéki tárgyalására, át kell vennie az örökséget, és olyan poénokat kell mondania még, hogy "Miben halt meg? Remélem, semmi komoly..." A cselekmény egy szakácskönyv körül bonyolódik, ami nem is annyira szakácskönyv, mint mágikus receptkönyv, és fény derül Elvira születésének különöd rejtélyére is... A nagybátyja és a kisváros elöljárói viszont ellene dolgoznak, fura külseje, és (vélhető) kicsapongó természete miatt... A film fura elegye a nem túl kemény horrornak és a szexuális töltetű poénokkal fűszerezett komédiának. A főhősnő melleit unalomig halljuk benne emlegetni, a film végén ízelítőt is kaphatunk a látványból. Ha értékelni kellene a filmet, egy gyenge négyeske, viszont valamikor pont ilyesmire van szükség a kikapcsolódáshoz, szerintem. Alacsony költségvetésű, B kategóriás horrorka, hazánkban nem lett túl népszerű. A kötelező poén a film és a MÁV menetrend között fennálló párhuzamról érdeklődés hiányában elmarad. A blogon viszont lész néha bejegyzés, rövid kulturális dolgok, whatever.

rövid bucsu

Nem ragozom. Ez a blog hosszú és fájdalmas agónia után kiszenvedett, azt hiszem. Folytatás itt: http://yesok.hu. Byez and Welcome!

A hetedik nap

day7.jpg

Eddig a 2 mhely mellett vasárnap tudtam feltöltődni, de ahogy beszállt az egyetem is a buliba, így leginkább csak végigaludni tudom. Két alvás közt írtam egy bejegyzést az undergroundra, ittam pár sört, oszt annyi. Jóccakát!

fucktober

oct.jpg

Úgy érzem, van néhány hónap, aminek feltétlenül köszönni illik. Mióta újságot hordok "mint homokszem" pereg ki az idő az ujjaim közül. Ennek is biztos megvan a maga értelme. Biztos vezeklek valamiért, amit nem követtem el. Vagy elkövettem? A napi menetrendem: hajnali kelés, újságkihordás, még egy kis alvás, készülés a munkába, a melóban egy kis ez-az, az időnek az eléggé változatos eltöltése, utána megint alvás, némi szabadidős tevékenység erőltetése, de inkább csak az alvás hajnalig. A szabadidős tevékenységek alatt érteném a blogolást, olvasást, tanulást, max valami rövidebb játékot. Más már nem fér bele, se informatikai jellegű tevékenység, se kocsmázás, se semmi, ami nincs itt felsorolva. A környezetem rendben tartása pláne nem, de arra eddig is xartam magasról. Újra pszichiátert váltottam, vissza a nyíregyházi kínzókamrához. Szerencsére nem jut sok idő depressziózni, szorongani, meg ilyen hülyeségekre. De ami jut, azt kihasználom. A vasárnapom szabad, most pl. elolvastam Az ötödik Sally-t. Írtam róla a megfelelő helyre. Elkezdődött a 24. Interactive Fiction Competition zsűrizése. Idén ebben sem nagyon aktivizálom magam, a felhozatal sem tetszik. Angolt gyakorolni - mondanom sem kell - végképp nincsen időm, az egyetlen dolog, amihez nincs türelmem, a nyelvtanulás. Amúgy kifejezetten jó nyelvérzékkel, és nyelvtanulási készségekkel indultam gyerekkoromban, de huszonéves korom után, amikor letettem egy nyamvadt középfokút angolból, egyre inkább elvesztettem az érdeklődésem a nyelvtanulás iránt, és a nyelvtudásom lassan, de biztosan enyészetnek indult. Sic transit gloria mundi. Na, jól van. Végülis, nem jól van, de jól van.

újságkihordás + egyebek

Na, egyelőre nem indult be semmilyen projekt, majdnem még ez is kipurcant. Az van, hogy hajnalonta újságot hordok a meló mellett, és hirtelen nem lett semmire időm. Ami érdekes lehet, hogy belekezdtem Az ötötdik Sally olvasásába, a Skizofrénia undergroundon várható majd valami írás róla. Éljen az önreklám! Pénteken, ha végzek az újságnál, mehetek át Debrecenbe az egyetemre. Az első órán a közösségi médiával fogunk foglalkozni (vagy fognak, mittudomén). Holnap még be kell vinni egy pár papírt az újsághoz, aztán a hétre ennyi a program. Ja, meg új pszichiáter után nézni, mert a jelenleginek, nagyon úgy néz ki, lejárt a mandátuma. Ez se tudott lezállni a magas lóról, sajnos. Egyébként most összefoglaltam röviden, ami az undergroundon van, terjengősen. Ilyen is van. Ez egy zanza. Tudjuk, mi az a zanza? Ha nem, nézzünk utána!

frissblog.hu (webes projekt)

Szerintem nincs akadálya, hogy belátható időn belül beinduljon ez a projekt is. WordPress-ben simán összekattingatok egy ilyen oldalt, ez lehet az év dobása, szerintem (mármint részemről). Egyébként egy WordPress (vagy akármilyen) blogoknak szánt gyűjtőoldal lenne. Jó, mi? 😀

ye rite fer afterlife

Beszéljünk egy kicsit rébuszokban. Ez a nyár már csak egy sequel, az eddigi élet hattyúdala, illetve prequel a következőhöz. A reinkarnáció nem csak az életek között működik, hanem 1 életen belül is. Minden úgy történik, ahogy az élet könyvében meg van írva. Már nem parázom semmin. Ez a kis világ fenntart, mint a holt-tenger a kálvinista papot az üveg sörrel a kezében. Semminek nincs értelme többé, ami eddig volt, az iránytű körbeforog. Üvegezés. Üresüveg-visszaváltás. Rókakoma, honnan van ez a szép piros biciklid? Van annak, aki el nem issza! Nyuszika, neked meg honnan van a ferrarid? Visszavittem az üvegeket! Jelenleg itt állok az életem üvegvisszaváltó pultjánál, és igen, újra... "karrier előtt állok"... viszlát 1 másik életben! 😛

Clive Barker: Pokoli versenyfutás

8242735.jpg

Túl az érettségin (ma lesz eredmény), mi jobb dolgom is lenne mint horror novellákat olvasni? Clive Barker Vérkönyvek című 6 részes sorozata kemény 2 rész kiadását érte meg itthon. Meg kéne szerezni az első részt is, csak annyit mondok. Méltatlanul elhanyagoltam a horror műfajt az utóbbi 40 évben. Szerintem ebben Clive Barker elég jó, tetszik, minden betegessége ellenére. Elolvasásra mindenképpen érdemes az első novella, a Rettegés, már-már metafizikai magasságokba emeli a tárgyát a kötelező trancsírozás mellett. A többiben - jobb híján - inkább marad a trancsír. Mindenesetre összességében elég jól olvastatja magát, a nőábrázolása pedig egész bizarr. Elég sokszínűen, színes képzelőerővel ábrázolja a szerző a borzalmat, amiben gyakran helyet kap a fantasztikum is. Lényegretörő, jó írásoknak tartom ezeket a novellákat.

Terv nyárra (melyikre?)

Van egy játékötletem, eredetileg akciójátéknak lett volna jó megírni, a Halál a pszichiátrián 3 - Roboman a Lipótmezőn. Eddigi részek: Halál a pszichiátrián 1 - Interaktív történet (2014/OHR.RPG.C.E) Halál a pszichiátrián 2 - Boszorkányok pedig nincsenek (2018/Rpg Maker MV)

túléltem a magyarérettségit

10 nap múlva eredmény. Wow! Most már nem fogom tovább baszkurálni ezt a blogot, hadd basszon itt úgy, ahogy van. (Ebből is látszik, hogy valószínűleg megvan az érettségi és ezzel együtt a felvételi is.) Még annyit fűznék hozzá, hogy sosem ittam előre annyit a medve bőrére, mint éppen erre a vizsgára.

június 1, II. félidő

Megint felvetődött az ötlet, hogy átmenjek ilyen naplószerű stíluba, fél évig megpróbálnék minden nap írni valamit. A meló változatlanul megy, ma kisebb fennakadás volt, ki kellett csepélni az adaptert a laptophoz (7000 Ft), egy pár hobbimról kezdek lemondani, pl. játékok, kezdek tendálni a komolyabb dolgok felé. Remélem, felvesznek az egyetemre, tanulok, illetve tanulgatok, jelenleg még mindig az Iskola a határonnál vagyok elakadva. Végülis annyira nem rossz. Ez van.

kezdeti nehézségek + versek

Már kezdem megszokni az új helyet. Sajnos, aludni még nem tudok normálisan. Ettől nap közben olyan vagyok, mint egy mosott szar. Folytatom a felvételire való felkészülést. Ottlik Géza Iskola a határon című könyvét olvasom. Ha az univerzumban egyedül maradok a véleményemmel, akkor is azt mondom, hogy egy nagy szar. Maximum egy jó közepes regény, semmi extra. Egyébként az utóbbi időben jónéhány iri alkotást megkritizáltam, pl. Az öreg halász és a tengert, eléggé tiszteletlenül bánok a klasszikusokkal néha. Egyébként egy nem várt fordulattal engem is elkezdett érdekelni az irodalom. Írtam három erősebb verset. Egyedül a dokk.hu-ra szoktam kitenni, ott leszarozzák, aztán megy minden tovább a régibe. Itt a 3 vers (elég furán tördelte ez a Chyrp Lite, de mindegy, ez van):

A dohány a lényeg?

Dohánylények formálódnak füstből, Alakjuk kibontják, figyelem, Dohánylények jöttét megjósolták Távoli ültetvényeken.

Dohánylények nézik, ha az indián Füstöt kortyol a pipából, béke, És a föld kincsét, aranyát A légkörbe fújja szét végre.

Dohánylények 18-at betöltve Függönyös, füstös vagy sötét Üvegen keresztül sürögve Várják a betévedő tőkét.

Dohánylények fejlődnek naggyá, Meghíznak, majd lefogynak, Boldogságuk 1000 lájkért adják, Mikor megházasodnak.

Dohánylények erkölcsét óvja A biztonsági szolgálat "Tán baszni akar az urával?!" Méla képén az utálat.

Dohánylények születnek csendben, Hisz, tudod, felnőnek a gyerekek, Dohánylelked megvillan előttem, Amikor a dohányboltba lemegyek.


A sámánnő lelke

Útra kelt a sirály - Mondta Ványa bácsi, Három nővér várta A 6-os szobába'.

A sirály egy szimbólum A lélekre, ha repül, A szoba egy kalitka A testnek, ha bekerül.

Múlék régi, nagy rögös út, De hirtelen bealkonyult, És már nem található Csillagösvény, fellegajtó.

Madarak jönnek, A párkányra leszállnak, A madarak hírvivők, Üzenetre várnak.

Madarak éneke Messzire hallatszik, Amazonas torkolattól El Szibériáig.

Dobpergés és füstjel Arról szól a fáma: Elindult a sámánnő Utolsó útjára.


Becsapott egy gránát

Amikor a bunkerben Aludta az álmát, Az utolsó háborúban Becsapott egy gránát.

Légnyomást szenvedett, Azóta hall nagyot, Teliholdkor szédeleg, Kissé hibát kapott.

Rosszul hall, de azért Halkan beszél, motyog, Senki nem érti, senkit nem ért, És hülyén mosolyog.

Testében kóbor fájdalom, A szilánk vándorol, A gránáthoz szól, Amivel összeforrt.

“Srapnellé lettél bennem”, Ezt mondja, és nevet, Majd kihúzza magukból A biztosító szeget.

költözés

Azt hiszem, elköltöztem, egyedül lakom. Legalábbis én azt mondom mindenkinek, aki kérdezi (és annak is, aki nem). A költözés annyiból állt, hogy egy szatyorral és két üveg borral több volt nálam, mint egyébként. Tegnap is ide jöttem munka után. Kispált hallgattam, és be-be aludtam aszilvás Várdától. Aztán estére hazamentem egy pár nyugtatóért, hogy normálisan tudjak aludni. Ma a Terápia című sorozatból néztem néhány részt. Szeretek itt lenni, de még meg kell szokni az egyedüllétet. Oidipusz királyt kéne olvasni a felvételire, meg a többit. Bár, lehet, hogy ez a hétvége még a pihenésé, meg az új lakás megszokásáé. Igazából a költözés annyit jelent, hogy egyre több időt töltök már itt, sőt a legtöbb időt itt töltöm, nem többet. Ez a fura költözés egyelőre megfelel nekem.

A setét torony film

a-setet-torony-the-dark-tower-idris-elba-shooting-1024x576.jpg

Úgy látszik, mostanában bukom a félresikerült filmadaptációkra (Dűne, Fahrenheit 451, A setét torony). Stephen Kinget eléggé érdekes figurának tartom, mármint életrajzilag (alkohol, baleset, rémálmok), de sajnos a vaskos könyveit nem vagyok hajlandó elolvasni. Helyette pár évente megnézek 1-1 filmet, ami a művei alapján készült. Mondjuk leginkáb csak a Carrie rémlik, amit végig is néztem. Természetesen nem ismerem a csomó kötetből álló Setét torony sorozatot, de a film a könyvek nem ismeretében azt mondom, hogy elmegy, Mondjuk, akik jobban otthon vannak a filmek világában, általában azon a véleményen vannak, hogy egy klisés giccsparádé, de megmondom őszintén, én nem is nagyon várok többet a filmektől. Épp nem tudtam aludni, szellemi rágóguminak jó.

Fahrenheit 451 film: képtelenség?

f451.jpg

Ritkán nézek filmet, de lassan Fahrenheit 451 szakértővé válok, mivel a könyvet 2x olvastam, megnéztem a HBO-s változatot, és most nézem Truffaut filmjét, sőt, az Equilibriumot is láttam, ami "sokat kölcsönzött" a Fahrenheit 451-ből (szerintem szabadon értelmezett átdolgozása a regénynek, de mindegy). Mégis mindössze egy kérdés merült fel bennem mindezek után (illetve 3): Miért kell időről időre kisajátítani maguknak a rendezőknek a filmet, miért nem jó úgy a történet, ahogy van, vajon képtelenség lenne-e egyszer szöveghű filmes adaptációt készíteni belőle?