Archive of April 2019

Korkép

Korkép A bloggerlány dala „Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.”

műholdak, keresők pásztázzák az agyadat, te csak fekszel depressziósan az ágy alatt, telefonok kikapcsolva, alufólia a fejre, nem jönnek el érted soha ilyen helyre, online detox, slow mozgalom, nincs számláló, nincs forgalom, nem jönnek blogra, nem jönnek Twitterre üzenetek, a Facebook is régen kilőve, nem zavarnak már a hajtók, és nem nyitja már rád az ajtót, sem a CIA, sem a rendőrség, az MK-Ultra rólad letett rég, ha ugyan ők voltak, akik téged tévedésből naponta bemértek, most már senkinek nem használ, hogy itt vagy még, és egy hajszál választ el a haláltól, kedves bloggerlány, elméletekben viszont nincs hiány, miért lettél ilyen, mégis mi lett veled, egy kíváncsi pszichiáter az ablakból integet.

lesz egy ilyen

hyperl.png

Remélhetőleg még idén elkészül, és a komolyabb hyperlinkes - interactive fiction-ös írások lesznek benne összegyűjtve, feljavítva, kiegészítve, bővítve, stb. Elsősorban ekönyv lesz, de lesz belőle x db kinyomtatott példány is, a tervek szerint. Most annyira fellelkesültem, hogy alig foglalkozom más dolgokkal. https://yesok.hu/lesz-egy-ilyen?download=200

A skizofrénia és a pszichológia beadandó

Próbáltam a pszichológia beadandóhoz tájékozódni skizofrénia témában, de rájöttem, hogy a skizofréniának csak orvosi (pszichiátriai) megközelítése van, pszichológiai nem nagyon. Úgy néz ki, segítséget kell kérnem egy pszichológus szakembertől, hogy ajánljon valami szakirodalmat, ami mégis valamennyire érinti a témát. Na, most ez a helyzet, nézetem szerint arra vezethető vissza, hogy a skizofrénia terápiája inkább hasonlít egy kéztöréséhez, mint mentális rendellenességéhez. Ez azért érdekes, mert az orvostudomány mindent egy kaptafára szeretne gyógyítani lehetőleg: tablettákkal. Ez az új, modern varázsszer, ami univerzálisan alkalmazható. A pszichiátria nem tudja közvetlenül kezelni a skizofréniát, csak a tünetek erőszakos elnyomása után fellépő depressziót vagy szorongást, magát a skizofréniát sem kezelni, sem megérteni az orvostudomány nem képes.

Most vagy nagyon nagy luxust követ el mind a pszichológia mind a pszichiátria, amikor hülyének tetteti magát, és nemtudja/nem akarja felfogni, mi az a skizofrénia, és úgy gondolja, hogy az egész kérdés pusztán agyi folyamatokkal leírható, és a főszerepben egy neurotranszmisszió nevű, az 1950-es években felfedezett folyamat áll, ami a neurotranszmitterek, vagyis ingerületátvivő anyagok (dopamin, szerotonin) szintjébe való beavatkozást tartja az egyedüli megoldásnak a kérdésben. A kérdést, hogy mi okozza a skizofréniát, a múlt század 50-es évei óta nem szokás feltenni, hanem a kérdés szönyeg alá söprésével a skizofréniára vonatkozó összes tevékenység az agyi folyamatokba minél hatékonyabban beavatkozó tabletták minél újabb generációjának kifejlesztésére és piacra dobására korlátozódik. Szóval a lényegi kérdések helyét átvette ezen a területen is a gyógyszeripar, a futószalagon gyártott, tökéletlen megoldásaival.

És ha nem csak azt a kérdést tennénk fel, hogy mi okozza a skizofréniát, hanem azt is, hogy mi a franc is egyáltalán az a skizofrénia, hümmögő, kitérő válaszokat kaphatunk: téveszmék, hallucnációk. De ezek csak a tünetek, könyörgöm, másnak is lehetnek ilyen tünetei. Akkor a válasz az, hogy agyi kémiai egyensúlyzavar. És ebbe mindenki belenyugszik, mert olyan tudományosan hangzik, hogy ebbe csak belenyugodni lehet. Az igazság az, hogy az orvosok sem azt nem tudják, mi váltja ki, sem pedig azt nem tudják, mivel lehet megszüntetni, csak olyan gyógyszereik vannak, amit több száz (ezer, tízezer?) szerencsétlenen kipróbálva körülbelül sejtik, hogy melyik neurotranszmittert gátolják, illetve serkentik. De hogy a neurotranszmitterek mellett még milyen testi folyamatokba avatkoznak bele ezek a gyógyszerek, azt sajnos nem tudják, és ezek a mellékhatások, amik hagyományosan számosabbak, mint a pozitív hatások, úgyhogy a kis betegek kétszer is meggondolják, hogy beszedjék-e ezeket a készítményeket, vagy sem.

Illetve még az sem tisztázott, hogy ha nem szedjük a gyógyszert, az újra fellépő hallucinációk valójában a skizofrénia tünetei-e, vagy pedig csak a kedves neurotranszmitterek működésébe beavatkozó úgynevezett gyógyszerek elvonásának a mellékhatásai. Láttam ugyanis olyan tanulmányt, ami azt részletezi, hogy aki gyógyszert kezd szedni, később jóval nagyobb eséllyel "esik vissza" (lesz gyógyszerelvonási tünete), mint aki nem kezdi el szedni egyáltalán. Csak ezt nem szokták híresztelni. Tehát összegezve: arra a kérdésre, hogy mi is valójában a skizofrénia, még mindig (2019. április 18.) nyitott a kérdés, és érzésem szerint én ugyanolyan módon versenyben vagyok a kérdés megválaszolásában, mint a pszichológia vagy a pszichiátria, annál is inkább, mert én legalább szoktam vele érdemben foglalkozni. Szóval most ott tartok, hogy valahogy el kellene indulni pszichológiai irányba a beadandóhoz, holott tudom, hogy a pszichológia is gyerekcipőben jár a skizofrénia kérdés tudományos megközelítésében, mivel az egyetlen pszichológiai módszert pont rajtunk próbálgatták, és jelenleg az utókövetéses folyamatok zajlanak.

Nem tudom, mennyire gyakori eset, amikor egy tudományos módszer tesztalanya egyetemi dolgozatot ír arról a témáról, amiben ő volt a kísérleti alany, de úgy látszik, most éppen ez a helyzet áll fent, még szerencse, hogy - elméletileg - tudok segítséget kérni Facebookon attól a pszichológustól, aki ezt az egész kísérleti módszert végezte rajtunk, mert különben nem jutnék semmire. Pszichológia órára nem jó a pszichiátriai megközelítés, bármennyire is leírnám, mégha nem is értek vele egyet, pszichológiai megközelítés pedig nem, illeteve alig létezik, és attól, hogy én előadjam a saját elméletemet, isten óvjon mindenkit egyetemi körökben. Legalábbis egyelőre.

Jól nézünk Mikie

mikien.jpg

Ma nagy kínkeservvel végigtoltam a Mikie című C64-es játékot. Mivel eredeti C64-em nincsen, Ubuntu + Vice kombóval sikerült végül. De attól tartok, eredetiben végig sem tudtam volna játszani, ugyanúgy, ahogy a Skool Daze-t sem. Amikor ezeket a C64-es játékokat gyártották, még mások voltak az elvárások a játékokkal szemben. Szempont volt, hogy sokáig lehessen vele játszani, viszont sokmindent nem lehetett beleprogramozni a memória megkötések miatt. Ezért úgy oldották meg, hogy a játékot húszmilliószor újra kellett kezdeni, mire a végére ért az ember. Én is csak mentésekkel tudtam 1 nap alatt befejezni, de egy videó tanúsága szerint valakinek 3 percig sem tartott. Bár, lehet, hogy ő végigment a húszmillió újrakezdésen, mire ilyen szintet ért el benne.

idei események folyamatban

Idén mégis csinálok pár dolgot. Pályázatra küldök novellát, a verseimet megpróbálom valahogy nyomtatásban viszont látni, és folyamatban van egy film tervezete, amiben lehet, hogy szerepelni fogok. Eredetileg egyiket sem terveztem ebben az évben, és nem is biztos, hogy lesz vmi belőlük. Na, most, ha ezeket kommentálnom kéne, nem biztos, hogy nagyon tudnám. Úgy látszik, igényem van kilépni ebből a blogos komfortzónából, amiben vagyok. Ennyi, nem több. Igazából eléggé egysíkú tud lenni 10+ év blogolás egy betegségnek nevezett valami peremén egyensúlyozva, nekem bízvást elhiheti bárki. Éppen itt az ideje néhány új dolgot kipróbálni. Persze, lehet, hogy Bukta utca 23 lesz mindegyik... És akkor mi van? Idén már mást nem nagyon terveznék, akkor jövőre új tervek. Ja, meg az egyetem. Mindig elfelejtem. 😃

Mindjárt vizsgaidőszak. Ami érdeklődésre tarthat számot az egyetemi projektekből egyelőre, az egy 8+ oldalas paper pszichológiából. Témának a skizofrénia szakirodalmának összehasonlítását terveztem. Jó, mi? Holnap (vagyis ma) lépek az orvosi könyvtárba beiratkozni. Reszkess, orvosi könyvtár és pszicho doga. 😃

EDIT: Bár ezt így összenézve, nem is olyan kevés dolog ez, de hát mégis csak egy év, többnek kéne, hogy beleférjen... Eddig 3 cikket adtam le írásgyakorlatra, ja, van még egy negyedik is, jó hogy eszembe jut. Ez + a pszicho doga lesz a kövi projekt... A határidőnapló és Bullet Journal projekteket ejtettem. Inkább ide írok. Jó lesz? 😀