Archive of October 2018

Elvira?

2ehho75tpvu5kjspiqh5qtpmmp1.jpg

A mai nap megint úgy kezdődött, mint egy átlagos vasárnap mostanában (inni-aludni), de aztán sikerült erőt venni magamon, és valami értelmeset is csinálni. Bár az "értelmes" a mai világban eléggé relatív fogalom lett. Például, hogy megnéztem az Elvira, a sötétség hercegnője című filmet, nem tudom, mennyire számít értelmesnek. Eléggé limonádé film, gyakorlatilag horror és komédia keveréke. A főhősnő, Cassandra Peterson (Elvira) magát alakítja a filmben, amint szerepel a 80-as évekbeli Fright Night tévéshowban, Las Vegasba készül, és örököl egy vidéki házat, ami remélhetőleg fedezi a vegasi kiruccanás költségeit. De ehhez el kell menni a volt "üknagynénje" hagyatéki tárgyalására, át kell vennie az örökséget, és olyan poénokat kell mondania még, hogy "Miben halt meg? Remélem, semmi komoly..." A cselekmény egy szakácskönyv körül bonyolódik, ami nem is annyira szakácskönyv, mint mágikus receptkönyv, és fény derül Elvira születésének különöd rejtélyére is... A nagybátyja és a kisváros elöljárói viszont ellene dolgoznak, fura külseje, és (vélhető) kicsapongó természete miatt... A film fura elegye a nem túl kemény horrornak és a szexuális töltetű poénokkal fűszerezett komédiának. A főhősnő melleit unalomig halljuk benne emlegetni, a film végén ízelítőt is kaphatunk a látványból. Ha értékelni kellene a filmet, egy gyenge négyeske, viszont valamikor pont ilyesmire van szükség a kikapcsolódáshoz, szerintem. Alacsony költségvetésű, B kategóriás horrorka, hazánkban nem lett túl népszerű. A kötelező poén a film és a MÁV menetrend között fennálló párhuzamról érdeklődés hiányában elmarad. A blogon viszont lész néha bejegyzés, rövid kulturális dolgok, whatever.

rövid bucsu

Nem ragozom. Ez a blog hosszú és fájdalmas agónia után kiszenvedett, azt hiszem. Folytatás itt: http://yesok.hu. Byez and Welcome!

A hetedik nap

day7.jpg

Eddig a 2 mhely mellett vasárnap tudtam feltöltődni, de ahogy beszállt az egyetem is a buliba, így leginkább csak végigaludni tudom. Két alvás közt írtam egy bejegyzést az undergroundra, ittam pár sört, oszt annyi. Jóccakát!

fucktober

oct.jpg

Úgy érzem, van néhány hónap, aminek feltétlenül köszönni illik. Mióta újságot hordok "mint homokszem" pereg ki az idő az ujjaim közül. Ennek is biztos megvan a maga értelme. Biztos vezeklek valamiért, amit nem követtem el. Vagy elkövettem? A napi menetrendem: hajnali kelés, újságkihordás, még egy kis alvás, készülés a munkába, a melóban egy kis ez-az, az időnek az eléggé változatos eltöltése, utána megint alvás, némi szabadidős tevékenység erőltetése, de inkább csak az alvás hajnalig. A szabadidős tevékenységek alatt érteném a blogolást, olvasást, tanulást, max valami rövidebb játékot. Más már nem fér bele, se informatikai jellegű tevékenység, se kocsmázás, se semmi, ami nincs itt felsorolva. A környezetem rendben tartása pláne nem, de arra eddig is xartam magasról. Újra pszichiátert váltottam, vissza a nyíregyházi kínzókamrához. Szerencsére nem jut sok idő depressziózni, szorongani, meg ilyen hülyeségekre. De ami jut, azt kihasználom. A vasárnapom szabad, most pl. elolvastam Az ötödik Sally-t. Írtam róla a megfelelő helyre. Elkezdődött a 24. Interactive Fiction Competition zsűrizése. Idén ebben sem nagyon aktivizálom magam, a felhozatal sem tetszik. Angolt gyakorolni - mondanom sem kell - végképp nincsen időm, az egyetlen dolog, amihez nincs türelmem, a nyelvtanulás. Amúgy kifejezetten jó nyelvérzékkel, és nyelvtanulási készségekkel indultam gyerekkoromban, de huszonéves korom után, amikor letettem egy nyamvadt középfokút angolból, egyre inkább elvesztettem az érdeklődésem a nyelvtanulás iránt, és a nyelvtudásom lassan, de biztosan enyészetnek indult. Sic transit gloria mundi. Na, jól van. Végülis, nem jól van, de jól van.