Archive of May 2018

kezdeti nehézségek + versek

Már kezdem megszokni az új helyet. Sajnos, aludni még nem tudok normálisan. Ettől nap közben olyan vagyok, mint egy mosott szar. Folytatom a felvételire való felkészülést. Ottlik Géza Iskola a határon című könyvét olvasom. Ha az univerzumban egyedül maradok a véleményemmel, akkor is azt mondom, hogy egy nagy szar. Maximum egy jó közepes regény, semmi extra. Egyébként az utóbbi időben jónéhány iri alkotást megkritizáltam, pl. Az öreg halász és a tengert, eléggé tiszteletlenül bánok a klasszikusokkal néha. Egyébként egy nem várt fordulattal engem is elkezdett érdekelni az irodalom. Írtam három erősebb verset. Egyedül a dokk.hu-ra szoktam kitenni, ott leszarozzák, aztán megy minden tovább a régibe. Itt a 3 vers (elég furán tördelte ez a Chyrp Lite, de mindegy, ez van):

A dohány a lényeg?

Dohánylények formálódnak füstből, Alakjuk kibontják, figyelem, Dohánylények jöttét megjósolták Távoli ültetvényeken.

Dohánylények nézik, ha az indián Füstöt kortyol a pipából, béke, És a föld kincsét, aranyát A légkörbe fújja szét végre.

Dohánylények 18-at betöltve Függönyös, füstös vagy sötét Üvegen keresztül sürögve Várják a betévedő tőkét.

Dohánylények fejlődnek naggyá, Meghíznak, majd lefogynak, Boldogságuk 1000 lájkért adják, Mikor megházasodnak.

Dohánylények erkölcsét óvja A biztonsági szolgálat "Tán baszni akar az urával?!" Méla képén az utálat.

Dohánylények születnek csendben, Hisz, tudod, felnőnek a gyerekek, Dohánylelked megvillan előttem, Amikor a dohányboltba lemegyek.


A sámánnő lelke

Útra kelt a sirály - Mondta Ványa bácsi, Három nővér várta A 6-os szobába'.

A sirály egy szimbólum A lélekre, ha repül, A szoba egy kalitka A testnek, ha bekerül.

Múlék régi, nagy rögös út, De hirtelen bealkonyult, És már nem található Csillagösvény, fellegajtó.

Madarak jönnek, A párkányra leszállnak, A madarak hírvivők, Üzenetre várnak.

Madarak éneke Messzire hallatszik, Amazonas torkolattól El Szibériáig.

Dobpergés és füstjel Arról szól a fáma: Elindult a sámánnő Utolsó útjára.


Becsapott egy gránát

Amikor a bunkerben Aludta az álmát, Az utolsó háborúban Becsapott egy gránát.

Légnyomást szenvedett, Azóta hall nagyot, Teliholdkor szédeleg, Kissé hibát kapott.

Rosszul hall, de azért Halkan beszél, motyog, Senki nem érti, senkit nem ért, És hülyén mosolyog.

Testében kóbor fájdalom, A szilánk vándorol, A gránáthoz szól, Amivel összeforrt.

“Srapnellé lettél bennem”, Ezt mondja, és nevet, Majd kihúzza magukból A biztosító szeget.

költözés

Azt hiszem, elköltöztem, egyedül lakom. Legalábbis én azt mondom mindenkinek, aki kérdezi (és annak is, aki nem). A költözés annyiból állt, hogy egy szatyorral és két üveg borral több volt nálam, mint egyébként. Tegnap is ide jöttem munka után. Kispált hallgattam, és be-be aludtam aszilvás Várdától. Aztán estére hazamentem egy pár nyugtatóért, hogy normálisan tudjak aludni. Ma a Terápia című sorozatból néztem néhány részt. Szeretek itt lenni, de még meg kell szokni az egyedüllétet. Oidipusz királyt kéne olvasni a felvételire, meg a többit. Bár, lehet, hogy ez a hétvége még a pihenésé, meg az új lakás megszokásáé. Igazából a költözés annyit jelent, hogy egyre több időt töltök már itt, sőt a legtöbb időt itt töltöm, nem többet. Ez a fura költözés egyelőre megfelel nekem.

A setét torony film

a-setet-torony-the-dark-tower-idris-elba-shooting-1024x576.jpg

Úgy látszik, mostanában bukom a félresikerült filmadaptációkra (Dűne, Fahrenheit 451, A setét torony). Stephen Kinget eléggé érdekes figurának tartom, mármint életrajzilag (alkohol, baleset, rémálmok), de sajnos a vaskos könyveit nem vagyok hajlandó elolvasni. Helyette pár évente megnézek 1-1 filmet, ami a művei alapján készült. Mondjuk leginkáb csak a Carrie rémlik, amit végig is néztem. Természetesen nem ismerem a csomó kötetből álló Setét torony sorozatot, de a film a könyvek nem ismeretében azt mondom, hogy elmegy, Mondjuk, akik jobban otthon vannak a filmek világában, általában azon a véleményen vannak, hogy egy klisés giccsparádé, de megmondom őszintén, én nem is nagyon várok többet a filmektől. Épp nem tudtam aludni, szellemi rágóguminak jó.

Fahrenheit 451 film: képtelenség?

f451.jpg

Ritkán nézek filmet, de lassan Fahrenheit 451 szakértővé válok, mivel a könyvet 2x olvastam, megnéztem a HBO-s változatot, és most nézem Truffaut filmjét, sőt, az Equilibriumot is láttam, ami "sokat kölcsönzött" a Fahrenheit 451-ből (szerintem szabadon értelmezett átdolgozása a regénynek, de mindegy). Mégis mindössze egy kérdés merült fel bennem mindezek után (illetve 3): Miért kell időről időre kisajátítani maguknak a rendezőknek a filmet, miért nem jó úgy a történet, ahogy van, vajon képtelenség lenne-e egyszer szöveghű filmes adaptációt készíteni belőle?

kortársi problémák

Azt hiszem, most az emelt szintű érettségi kapcsán viszonylag sokat foglalkozom irodalommal. Az írásbeliről annyit mondanék, hogy könnyű volt, csak én voltam túl hülye hozzá. Csak remélni tudom, hogy nem lesz talpas egyes, és az ámokfutásom tovább folytatódhat majd a szóbelin. 😉 Mindenesetre sikerült kirángatnom magam abból az informatikai útvesztőből, amiben az utóbbi időben bolyongtam. Úgy érzem, nincs már semmi keresnivalóm benne. Kezdek rájönni, hogy ezek a netes publikálási lehetőségek csak azért voltak, hogy megkerüljenek egyfajta cenzúrát, ami nélkül a gondolataimat nem tudtam volna közölni. Ennyire szabadon semmiképpen. Ez jó is, meg rossz is. Mindent összevetve úgy érzem, hogy jól sült el végül. Valamennyire helyt álltam benne. Sőt, még felesleges köröket is futottam, amit az íráshoz már nem kellett volna, konkrétan hasznos informatikai tudásnak viszont nem mondanám. Természetesen nem ezt akartam leírni, pontosabban nem csak ezt...