Archive of March 2018

Elmélkedős nap

Ma szokatlanul sokat elmélkedtem, ahelyett, hogy csináltam volna bármi érdemlegeset. Azon gondolkodtam, mit szeretnék csinálni, amihez ki kellett zárnom néhány dolgot, hogy mit nem szeretnék csinálni. Először is: nem szeretnék már annyit a WordPress-szel és társaival foglalkozni. Nem szeretnék játékocskákat írogatni. Valószínűleg azért jutottam erre az elhatározásra, mert nem voltam bennük elég sikeres, nem is volt túl sok kedvem hozzájuk, csak valamiért úgy alakult, hogy ezeket csináltam. Amiben sikeres voltam, a reblogos blogom, arra meg már nincsen nagyon ötletem, hogy hogyan tovább, a téma kimerült, nem is akárhogy. Amihez kedvem van: írni, folyóiratban, internetes magazinban, akárhol. Most átmeneti megoldásként újra elővettem a PC Gurun elkezdett blogomat, a Paradicsomos káposztafőzeléket, ahol játékokról írok. Az irodalomhoz és társaihoz megint nincs kedvem. Ellenben kell a felvételihez, szóval nincs mese. Most nem azt mondom, hogy a felsorolt dolgokat soha nem fogom már csinálni, de úgy érzem, le kell szűkítenem a tevékenységemet. Most játékokról akarok írni, és kész. Egyelőre blogolás szintjén, aztán meglátjuk, mi lesz. Ezt akarom csinálni: játékötleteim már nem nagyon vannak, és ugyan ki örülne az x. bárgyú hülyeségnek, amit kiadok a kezem közül? Viszont mások ilyesmi dolgai elszórakoztatanak, írni meg tudok, ha akarok (állítólag). Most nagyon belelkesedtem a kommunikációs, újságírói dolgok iránt, és a szűkebb területet is meghatároztam, ami foglalkoztat: játékok. De amúgy lehet bármi, az Undergroundon is kifejtettem véleményemet más dolgokról is, mint a mentális betegség. Azt hiszem, válságban vagyok, mert magánéletileg szenvedek, de ez a szenvedés tapasztalataim szerint csak segít, hogy jobban írjak. Paradox módon éppen mostanában nem írok semmilyen komolyabb dologról, de próbálok hinni benne, hogy ez átmeneti, és megerősödve kerülök ki ebből a válságból. Hogy milyen válsághelyzetben vagyok lelkileg, arról most nem szeretnék értekezni, bár éppen kitalálható, de ennek a válságnak a valamiféle lezárása segíthet szerintem folytatni a dolgaimat.

Ui.: WordPress-szel ugyan muszáj foglalkozni, munkából kifolyólag, de igyekszem minimalizálni az erre fordított időt. Néhány WP projektet végigviszek, amiket bevállaltam, de hosszútávon nem okoz valami kibaszott nagy örömöt az ezzel való foglalkozás, eddig is csak azért foglalkoztam vele, mert alkalmasnak látszott a gondolataim kifejtésére. Az ember 40 éves korában már legyen vele tisztában, hogy mit akar, én profi tartalmat előállítani, ezért megyek kommunikációra.

Dűne

dune1984film.jpg

Megnéztem a Dűne című filmet. A Wikipedia ezt írja róla: "A film „borzalmasan rossz, és lenyűgözően briliáns”. Ez a két ellentmondó vélemény szokott felmerülni azokban, akik látták a filmet. Gyakran egyszerre teljesül e két végletes vélemény." Hát, körülbelül így látom én is. Sok benne a vontatott és gyengécske rész, de amúgy kikapcsolódásnak jó. A filmekhez, meg a zenéhez hála istennek nem értek, így nem írok róla kritikát. David Lynch rendezte, az egyik legszarabb teljesítmányánek tartják. Emlékszem, mennyit játszottunk egyébként a Dune játékkal, az viszont igazából műfajt teremtett, belőle nőtt ki a Warcraft, meg még egy csomó baromság, amit nem követtem. Az eredeti Dűne könyveket lehet, hogy megveszem, mert valahol 70%-os kedvezménnyel árulják. Amúgy elég nagy bukás az egész filmes sztori, de kíváncsi lettem Frank Herbert univerzumára.

Pszichiátria def.

A pszichiátriának az a meglátása, hogy az ember az agyi biokémiai folyamatainak összessége, nem igaz, mindaddig, amíg jól be nem cuccolják, akkor persze rögtön igazzá válik. A pszichiátria igazsága rájuk, meg a betegekre tartozik, az emberek nagyrésze sz@rik az egészre. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a pszichiátria tudománya olyan "tudomány", ami saját maga állítja elő a saját tárgyát, önmagában a pszichiátria semmire nem irányul, semmiféle létalapja nincsen, egyáltalán nem rendszerszerű, valójában gyógyszerfelvásárlásra való kizárólag, amit a gyógyszeripar rendel meg. Illetve ami rendszerszerűség megfigyelhető benne, totálisan önkényes, a gyakorlatban sem alkalmazzák, ami terápiát alkalmaznak, az nem pszichiátria, hanem pszichológia, vagy pszichoanalízis, amiknek a névbeli hasonlóságon kívül semmi köze a pszichiátriához.

C64 Mini

c64mini.jpg

Valahogy egyik C64 emulátor sem akar működni rendesen. Vagy ez a baja, vagy az. Leginkább az, hogy sehogy sem sikerül a joystick helyett billentyűzetet beállítani. Húsvét a feltámadás, a tavaszvárás, a stb. ünnepe. Húsvét után megvan már, mire b@szom el a fizetésem: C64 Mini. Akkorára már meglesznek az első vélemények külföldről, és hacsak nem az van, hogy nagyon nem éri meg valamiért, én is beruházok egyre. Bár lehet, hogy inkább a felvételire kéne készülnöm, ez most jobban izgat. A felvételi kapcsán arra is gondoltam már, hogy akár bele is nyugodhatnék, hogy ennyire vittem. Már megint nincs, aki támogasson ebben, én pedig fáradt vagyok már ehhez, nagyon fáradt. Remélem, addigra kipihenem magam, és mégis lesz valami a felvételiből, mert legalább eljárogathatnék hétvégenként, meg ilyesmi. Csak valaki csinálná meg helyettem az érettségit...

Cholnoky László: Búzakalász

csolnoky-jpg.jpg

Azt hiszem, eddig is a kedvenc íróm volt Cholnoky László, de most, ezt a könyvet olvasva ez csak mégjobban megerősödött bennem. Igaz, vannak borzasztóan rossz művei is, például az 1919-es Piroska, de a legjobbakat is ő írta, amit magyar szerzőtől olvastam, mint a Bertalan éjszakája, vagy a Prikk mennyei útja. Ez a mostani könyv a zsidó tárgyú novellákat gyújti össze, ami azért is érdekes, mert valami éppen csak hogy "zsidósítva" van, mert Cholnoky László szeretett, hogy úgy mondjam, magától idézni, több szövegrésze több helyen is szerepel a műveiben. Ezt valószínűleg pénzért csinálta, volt, hogy 89 lapban publikált egyszerre, nem hiszem, hogy a filológusoknak akart volna munkát adni. Zsidó lapba is írt, viszonya a zsidósággal ambivalens, az antiszemitizmussal a magánéletében úgy volt, hogy dzsentri származása révén ellenfélnek tekintette a zsidókat, az irodalomból azonban nem zárta volna ki teljesen. Novelláit olvasva kitűnik, hogy sokkal több a pozitív zsidó szereplő, mint a negatív, sőt, szinte csak pozitív zsidó szereplővel találkozunk, aki általában megajándékozza a lecsúszott dzsentrit. Életművét többszöri nekifutásra sem sikerült kanonizálni, bár mostanában már rengeteg féle műve kapható rengeteg féle kiadásban, a középiskolai tankönyvben nem tananyag. Egy Márai tanulmány miatt "ködlovag" elnevezést kapott, ő is, és a kortársai is, szerintem a legjobban őrá illik a kifejezés. Krúdy mondta róla a temetési beszédében: „A rejtelem volt az írósága... A lélek, a mámor, az emberfölöttiségek detektívregényeivel bajlódott, amikor kakaslépteivel a Tabán földbedugott kiskocsmái körül ólálkodott..." Búzakalász című, címadó novellája szerintem annyira érzékletesen ábrázolja a dzsentri kérdést, szerepeltetve benne a zsidó témát is, hogy szerintem ennél jobbat nem írtak. Életének 46 évesen vetett véget, 1829-ben a Dunába ugrott, mint ahpgy azt már megjelenítette előtte kisregényeiben.

The 4th Break Up

cyomd0004.png

Gyorsan befejeztem ezt a játékot. A címe az, hogy a The 4th Break Up, és eléggé érdekes lenne, ha időközben meg nem untam volna, és ezt is rövidre zártam. Elméletileg a választásaink határozzák meg, milyen betegségben fogunk szenvedni, de a vége már tényleg össze lett csapva. Vagy mégsem. De igen. De nem. https://interactivefiction.hu/sajat-jatekaim/

egy lerágott csontról

"Edit fiatal, harmincas nő jó állással, több diplomával. Amilyen sikeres a munkájában, olyan sikertelennek érzi magát a magánéletben, mert nem talál olyan partnert, aki szeretné őt. Gondolataiban egyre többször jelenik meg, hogy "engem nem lehet szeretni", ami egyértelmű jele önértékelése és önbecsülése csökkenésének. Ez a tudattalan érzelmi alapja annak, hogy a felszínen szeretetet kereső nő valójában negatív érzelmeket táplál önmagával kapcsolatban, aztán ehhez keres partrnert - aki mindig olyan karakterű, hogy igazolja a szerethetetlenség "tényét"- A kiválasztott férfiak általában rövid idő alatt agresszívvá válnak. Jobb esetben eltűnnek és hiányt hagynak maguk után, rosszabb esetben kialakul velük egy olyan nárcisztikus párkapcsolat, ahol a kölcsönösségnek nyoma sincs. Mindig annak kell történnie, amit a férfi akar, Edit érzelmei háttérbe szorulnak, emiatt ő is követelőzővé válik, állandóan azt kutatva, elérhető-e a másik. A folytonos ellenőrizgetés, beszámoltatás és az állandó harag az amúgy sem elfogadó karakterű férfiakat méginkább abba az érzelmi irányba tolja, ahol nem partnerük érzelmi hiánát, hanem a dühöt érzékelik, arra reagálnak. A helyzet egy idő után teljesen lehetetlenné válik, a lányt ismét elhafyják, és így szembesülni kell azzal, hogy megint nem lehetett őt szeretni." - mindennapi pszichológia, 2018/1

Choose Your Own Mental Disorder

title2.png

Eredetileg április 1-re másik játékot terveztem írni, de azt már megírtam. Ez a Spring Thing Festival versenyre készül, aminek szintén április 1. a leadási határideje. Magyarul is lesz majd egyszer, az lesz a címe, hogy Válassz mentális zavart, és fogalmam sincs, mikor lesz kész. Talán ez lesz eddig a legjobb angol nyelvű játékom, ha nem sikerül nagyon elbaszni. Úgy érzem, fejlődőképes vagyok ebben is, habár ez a fejlődés nagyon lassú, és mondhatom, hogy fájdalmas, ha a sok lebaszásra gondolok, amit eddig sikerült begyűjtenem. Talán a Halál a pszichiátrián részein kívül ez lesz az, amire jó lesz majd emlékezni. Még annyit szükségesnek tartok elmondani, hogy ebben már annyira nem lesz túl sok bunkóskodás senkivel szemben, azt hiszem.

R. D. Laing: A meghasadt én

laing.jpeg

R. D. Laing A meghasadt én című könyvét olvasom. Lényegében már csak a befejezés van hátra, de nem hiszem, hogy túl sok újat fog mondani. A pszichoanalitikus művek, Freudtól kezdve, inkább hasonlítanak szépirodalomra, mint tudományos munkára. Csáth Géza regénye, az Egy elmebeteg nő naplója eredetileg egy orvosi szaklapban jelent meg mint pszichoanalitikus esetleírás. Furcsa egy skizofrénnek egy nem skizofrén szakember fejtegetéseit olvasni a skizofréniáról. Irracionális dolgokat próbál meg racionálisan szemlélni, bevezet egy csomó fogalmat, nagy irodalmi apparátust használ, filozófiai fogalmakkal opraál. Vajúdik a hegy, és egeret szül. Felmár András szerintem azért tudott érvényesebb megállapításokat tenni a skizofréniáról, mert LSD-t, használt. Laing a skizofrénia kialakulásának vizsgálattára tett kísérletet, és néhol a kezelésére tett megoldási javaslatokat. Az az érzésem, hogy annak ellenére, hogy élete jórészét skizók közt töltötte, nem igazán tudta elkapni a fonalat. Az ilyen emberekről meg lehetne vizsgálni, nem skizofrén létükre minek ártják bele olyasmibe, amihez eredetileg nem volt közük. Azért jó könyv, eléggé olvasmányos, de konkrétumokra nem nagyon kell számítani, a pszichoanalízis mindig puszta spekuláció, bár az lehet, hogy több haszna van, mint a pszichiátriának. Tényleg, van még egyáltalán pszichoanalitikus? Szerintem kiveszőben lévő faj. Ennek ellenére elismerem, hogy valószínűleg többet segít, mint egy mezei pszichiáter. Talán még kiegészítem ezt a bejegyzést, ha végigolvasom a könyvet.

Ja, a megjegyzésem még annyi, hogy a leírt skizofrén esetek inkább tűnnek disszociatív személyiségzavarnak, mint ahogy az Egy elmebetg nő naplójában leírt eset sem paranoia, ma paranoid szkizofréniának mondanánk.

visszaállítás

dont.jpg

Úgy érzem, a VPS-em tartalmát jórészt sikerült visszaállítani, és ennek baromira örülök. Az életemet már nem annyira, de hát kinek mi adatik meg, ugye. Már nem fogok annyit írkálni mostantól, mert készülök az emelt szintű érettségire magyarból, elsőnek Cholnoky László Búzakalász című novelláját sikerült elolvasni. Még jó, hogy nem tétel. Dzsentrikről, meg zsidókról szól. Szerintem elég jó kis novella, nem tudom, eddig miért nem került elő, talán mert tabu volt a zsidótéma? Egyébként Cholnoky, úgy látom, utálta a zsidókat, ha utálta, hát utálta. Ilyen publicisztikái voltak, hogy azt mondja: "Zsidómentes magyar irodalom", meg "Irodalom - zsidók nélkül". Először kicsit elment a kedvem, de aztán megjött, remélem jól fogok szórakozni, egyébként nem volt ritka akkoriban a zsidóellenesség, Szabó Dezsőtől például olvastam a Feltámadás Makucsán című művet, elég jó volt. Kicsit emlékeztetett A Klotyó-Krisztus a kenyér-fülbemászó ellen című könyvre, amit Komor Zoltán írt, és ami nekem éléggé tetszett. Most pedig lemegyek a Maricába egy pénteki 5 perces társadalmi életet élni.