Archive of February 2018

Halál a pszichiátrián 1-2

Valahogy most kezdem megérteni, ennek a személyes naplónak a kapcsán, az emberek miért nem kíváncsiak már az ilyesmire. Blaablaablaa. Nem biztos, hogy van értelme. Meglehet, a Halál a pszichiátrián 2 lesz az utolsó játékom, és a róla szóló lesz az utolsó poszt az undergroundon. Aztán lehet, hogy sokáig nem lesz semmi. Ne számítson senki ilyen mindent überelő posztra, néhány embert vérig sértek benne, oszt jó napot kívánok.

Körülbelül egyforma szintű és hangulatú kis játékok ezek, a témáról több bőrt lehúzni talán már nem is érdemes. Most már látom a 2. résznek is nagyjából a menetét, sokkal jobb semmiképpen nem lesz, mint az első, rosszabb még lehet. Teljesen más stílust képvisel egy OHR játék, és mást egy RPG Maker játék. Bár ugyanazok a pixelfigurák szaladgálnak látszólag, az rprg makernél előre generált figurákkal dolgozunk, az OHR-ban mindennek egyedinek kell(ene lenni), sajnos van benne lopott grafika. Ebben moúast nem lesz. De valamennyire mind2 rámegy a minimálra, ha nem is kimondottan minimalista játékok, A 2. rész valószínűleg el sem készült volna, ha megint nekem kell rajzolgatni, meg scriptelni.

Mit mondhatnék még? A magsm elé kitűzött határidő, attól hamarabb esetleg már készen lehet,későbbre már nem hagynám. Ha nagyon megerőltetném magam, lehet, hogy még a hónapban készen lenne Nem tudom. Nem tudok semmit, csak hogy folyton fáradt vagyok, Á, a mai bejegyzésem unalmas lett, én meg mindjért alszom Jó éjt!

spektrumbetegség

Szerintem kezd divatos szó lenni ez a spektrumbetegség. Mondják az autizmusra, újabban a skizofréniára, én a depresszióra is találónak érzem. Szerintem nekem most kb. közepes fokú depresszióm lehet. Miért? Csak. Mert megengedhetem magamnak. Minek állandóan írkálni? Most is nehezek a kezeim, ahogy ezt írom. Meg úgy mindenem. Valahogy összejöttek a dolgok. Most egy dologra kéne koncentrálni, a Halál a pszichiátrián 2-re, meg a felvételire. Ja, meg hogy visszaállítsam a játékos blogot. Ennyit mára.

Halál a pszichiátrián 2

Oké. Gyorsítsuk fel az eseményeket. A játék végső kiadási határideje: 2018 április 1. Az első rész 2014 január valahanyadikán jött ki. Több, mint 4 év várakozás, szerintem megérte. Bár, lehet, hogy nem. Néha elgondolkodom, nem rázom-e én a pofonfát, de arra a megnyugtató következtetésre jutok, hogy nem. Egy esetleges per esetleg híressé tenne maximum. És fény derülne egy csomó aljasságra, ami velem esett meg, vagy akár másokkal. Ennyike. Puszika mindenkinek. 😍

U.i.: Egyébként arról is szó volt, hogy nem fogom megcsinálni a második részt, de ezt felülírta az a kijelentésem, hogy minden sérelemért, vagy diszkriminációért, ami ér, a pszichiátria fog ezentúl megfizetni. De nem csak azért írom meg. Nem csak azért.

#365(-48)

Kezden azon kapni magam, hogy mindennap írok ide valamitvalamit. Ismerek két bloggert, már az éveleje óta ezt csinálják, név szerint Szeifert Natália és SzabSzabóió Árpád. Na, nem akarom a saját bejegyzéseimet az övéikhez hasonlítani, kicsit olyan egész, mint a Twin Peaks sorozatban Cooper ügynök beszél a diktafonjába. Mindazonáltal hiszem (és vallom), hogy vannak értékes gondolataim, hogy ez minek köszönhető, még nem teljesen világos előttem sem. Amúgy nagyon kénylmes ez a WáP-s blogfelület, tegnap a buszon ragadtam magamhoz a szót, ma kocsiból írok. Különben megint Pest felé tartunk a pszichiáterhez, kicsit már kezdem unni, de ez legyen a legkevesebb, itt legalább már nem szívatnak halálra, mint otthon. Ja, mondtam már, hogy kiakasztottam a Szabolcs megyei pszichiátriát? Itt még nem? Pedig érdekes téma, alkalomadtán biztos beszélek róla, ha szóbajön. Takarékoskpodjunk a témákkal. Meglehet, hamarosan szükség lesz rájuk, ha tartani akarom a napi 1 posztot.

i love you 2

Miután kipanaszkodtam magam Edit 2-nek, hogy milyen szar ebben a számítógépes, virtuális világban élni, és honlapokat szerkesztgetni, indulok haza a virtuális világomba újra csak honlapokat szerkesztgetni. Fura, nem? Elkísértem hazáig, jó volt, mintha feltöltődtem volna, és mintha ő is jól érezte volna .magát. Jó lenne visszaállítani a játékos oldalamból valamennyit, aztán jó volna a munkahelyi honlapon dolgozni, egy másik egyesület honlapján dolgozni, sőt, elvállaltunk egy harmadik egyesületi honlapot is, úgy néz ki. De a legjobb lenne ma valami komolyabbat írni a Reblogra, ha nehéz helyzetben vagyok, segíteni szokott, hogy megírok valamiről valamit. Na,befejezem, mert buszon vagyok, és le kell szállni. Ja, még nem. Az is megfordult a fejemben, hogy honlap készítésből is meg lehetne élni. Most, hogy ez kézzel fogható közelségbe került, hát nem tudom. Kissé elbizonytalanodtam a kérdésben. Most már tényleg le kell szállni, tekintve, hogy 1-gyel túlmentem. Sőt, azt hiszem, már 2-vel is.

A hétvégén szétbasztam a VPS-t

A VPS, az egy virtuális szerver, aki nem tudná. Azt jelenti, hogy olyan, mint egy számítógép, csak virtuális. Tehát egy virtuális gépen fut egy opreráció rendszer (általában Linux), és a legfontosabb funkciója, hogy internetes oldalakat szolgál ki. Na, ezt basztam én szét, ezek az internetes oldalaim nem léteznek többé. Van egy játékos oldalam, annak a roncsaiból próbálok most rekonstruálni valamit. Tegnap voltam Edit 2-nél elhozni tőle az export fájlt, azt kell, hogy mondjam, nem volt rám jó hatással. Igazából most nem tudom, mi lesz a nőügyek területén, mert egymást hülyítettük Edit 2-vel, hogy nekem mindig lesz nőm, meg egy csomó más dologgal hülyítettük egymást. Lehet, hogy végül egyedül maradok. Hú, de nagy pofon ez a Forma-1-nek!

Itt a nyilam! Mibe lőjjem?

Igazából szédületes karriert futottam be, mióta nem találkoztunk. Na, persze, ha a csigát felrakják egy sámlira, az már szédületesnek számít. Jártam egy darabig Edit 2-vel, meg egy HB nevű csajjal, Romániából. Ez igazából nem is annyira fontos, azt gondolom. Már nem. Időközben a szakkörben nekem lett a legjobb melóm, én azt hiszem. Na, nem történt bérfejlesztés, hanem jóformán azt csinálok, amihez kedvem van, bizonyos keretek között és teendők elvégzése után. Én lettem a felelős a Fb csoportért és a honlapért a munkahelyen. Próbálok felvállalni egyéb honlapokat. Jelentkeztem kommunikáció szakra. Beadtam emelt szintű magyar érettségire a papíromat (1 napomba telt), meglátjuk, mi sül ki belőle. Amúgy próbálok úgy írni itt, mintha nem lenne (vagy lett volna) egy viszonylag sikeres blogom a Reblogon. Olyan nagy életeseményeknek nem nézek elébe, ülök a gép előtt, vagy most pedig már elkezdek olvasni. De amúgy nem olyan vagyok, mintha velem nem történne semmi, a dolgok nem szoktak kikerülni, csak úgy megtörténnek velem, oszt kész. Bízom benne, hogy ezúttal sem lesz másképp, legalábbis imádkozom a Retro Rádióhoz.

felvételi, ha érdekel

Ma szabadságot vettem ki, és az egész napomat a felvételi körüli teendőknek szenteltem. Emelt szinten fogok magyar nyelv és irodalomból érettségit tenni, ez 35 rugóba fájt. Végül 3 helyre adtam be: kommunikáció, kommunikáció, magyar. A sorrenden talán még lehet változtatni, de úgy érzem, én is változtam, a magyar marad a harmadik. Úgy érzem, ma már funkciótlan egy klasszikus auktorokat tanulmányozó kurzus, jóllehet érdekesebb lenne számomra, mint a kommunikáció, meseszerűbb, de messze nem olyan praktikus. Mivel mindennapi tevékenységemmé vált a blogírás, azt hiszem, valamivel többet értek hozzá, mint a művészeti alkotások farigcsálásához. Ez a tevékenységem hozott közelebb a kommunikációhoz, és a magyar leszorult egyelőre a dobogó 3. helyére. Ha már itt tartunk, szoftverfejlesztésből minden modulom megvan, már csak le kéne záróvizsgázni, de meglehet, hogy ez a pillanat soha nem fog eljönni, bár szeretném, úgy érzem, már nem teljesen rajtam múlik, kezdem érdeklődésemet veszteni a téma iránt. Habár a témába vágó készségeket minden nap használok, hivatásszerűen nem szeretnék ezzel foglalkozni, bár most is azt csinálom, papír nélkül. Kész, passz. Ennyi volt a meskete a tanulmányi előmenetelemről, kezdhetek el magyart tanulni. Én örülök, hogy végül így alakul - hogy egyáltalán alakul valahogy. Még annyit ide, hogy bizonytalan, mennyit tudok itt lenni. Nem mondom, hogy meggyógyultam, azt mondom, hogy rendeztem magamban ezt a betegség - egészség témát. Az van, hogy 10 évem ment rá a témára az életemből, sokaknak segítettem, még többeknek nem, lassan lezárul egy fejezete az életemnek, ezt egyre jobban érzem. Nem mondom, hogy nem jó sorstársakkal találkozni, de minden nap búslakodni nem jó. Ja, szakítottam a barátnőmmel, elég szar volt, de nem omlottam össze, megy az élet tovább a tervezett irányba.

Skizofrénia underground manifesztum

download.jpeg

Hello. Csak szeretném tudatosítani, ha idetévedtél, valószínűleg rossz helyen jársz, mert a http://nemvagyokbeteg.reblog.hu -t keresed. Itt csak ilyen vázlatok vannak, amikből vagy lesz valami komolyabb írás, vagy nem. Ez csak olyan tumblelog, és azért nem a Tumblr-en van, mert nem szeretem a Tumblrt. Lehet, hogy egy nem is azt keresed, amit mondtam, de itt mást akkor sem fogsz találni, próbálj meg beleolvasni, mert nagyon komoly gondolatok vannak benne megfogalmazva néha. Egyesek kételkedve, fenntartásokkal, meg ilyen szarokkal fogadják a benne foglaltakat, de lenne ennél több is, én is csak a felszínt kapargatom, ez csak a jéghegy csúcsa. Egyesek szerint "rossz fényt vetek" benne a pszichiátriára és a pszichiátriai betegekre. Én nem így gondolom. Hanem úgy, hogy sokan köszönettel tartoznának nekem azért, amiket leírtam, a rossz fény vetést, meg a fenntartásokat pedig mindenki dugja fel magának. Köszönöm, főorvosnő, igen, főorvos úr, aki ennyit tud hozzátenni a témához pszichiátriai beteg létére, az nekem ne nagyon szólogasson be, mert a picsában sincs hozzám képest. És nem is lesz soha. Magyarul csak egy birka. Ennyit szerettem volna a mai napon elmondani. Köszönöm a figyelmet.

Alice-jelenség

alice1213ef.png

Szerintem az Alice Csodaországban fantasztikus. Én akkor olvastam el, amikor szcientológusokkal gyakoroltam. Nem is egészben olvastam el, hanem részletekben haladtunk benne, nem mondom, hogy kívülről tudom, de a szöveg minden mondata belém rögzült. Engem a benne szereplő szürreális dolgok nem zavarnak, mert akkor már én is túl voltam 1-2 cifra dolgon, különbeken is. Nekem Alice karaktere is tetszik, persze csak mint szereplő és csak elméletben. Lewis Carroll kislányos dolgairól nem igazán tudok újat mondani, bizonyos kor alatt nem érdekelnek a kislányok. Régebben, amikor még nem zárkóztam el attól annyira, hogy családom legyen volt bennem bizonyos kíváncsiság irányukban (nem olyan értelemben, csak pl. lánytestvérem sem volt, meg ilyenek, és csak úgy el tudtam volna képzelni, hogy lányom lesz). Mára ez megszűnt. Ezt csak azért mondtam el, mert Lewis Carrollnak is lehetett ilyen fajta kíváncsisága is. Aminek persze ellent mond az előkerült csupasz fotó. De ezeknek a dolgoknak a megítélése korfüggő is. A mai kor nagyon rászállt a pedofíliára. Bár, lehet, hogy szükség is van rá, nem tudom. Még annyit, hogy most nyomom az Alice Tükörországbant, eddig nincs olyan jó, mint az Alice Csodaországban, de abban a korban még nem volt olyan nagy divatja a folytatásoknak, és talán igaz is volt egy időben, hogy a második rész mindig gyengébb. Lényegében, annyi, ha az első részt a francia kártya lapjaival lehetne szimbolizálni, ezt sakkfigurákkal. Nem tudom, használt-e hallucinogéneket, szerintem nem. (Ez a kis írás az ÁrpádBlogon jelent meg kommentben. Nem biztos, hogy erről kellet volna írnom, mindegy.)