Archive of October 2017

Halloween skipped

d4.jpeg

Az idei Halloween érdeklődés hiányában elmarad, legalábbis nálam. Ennek SZELLEMÉBEN fogtam az összes halloweeni cuccomat, és elküldtem a tesómék gyerekeinek Angliába. Egyébként nagyon rosszkor van a Halloween, most nem alkalmas. Játékkal sem készültem, hanem egy tavaszi játékfesztiválra neveztem, a Spring Thingre. Ha ezen sem sikerül normális helyezést elérni, akkor dögöljek én meg. Na, jó, azt azért nem. Ehhez szükség van néhány dologra: jobb angol tudásra, nagyobb jártasságra az interactive fiction játékok terén és egy csomó időre. És természetesen, még ez sem garancia semmire. Az idő minden sebet begyógyít + Amíg élünk, remélünk. A játék címe az lesz, hogy "The Goblin's Gobelin", és goblenek lesznek a grafikai részek benne. Kicsit fura? Nagyon fura, de ez van. Valamivel nekem is kell szórakozni. Amúgy azért sem nagyon lesz időm idén annyira játékokkal foglalkozni, mert elkezdtem honlapokkal foglalkozni, pontosabban WordPressel, pontosabban most fogom kezdeni. Még volt itt egy kis rész, de a cenzúra felfalta, mert nettó rinyálásba csúszott át. Én bírom a rinyálást, de nem mindenki.

monológ a sóstóhegyi abc-ben

A mariannás sztori óta nem igazán jártam már a sóstóhegyi abc-be. Marianna azóta elköltözött, aztán meg én is elköltöztem.

  • Mostanában nem jár ide?
  • Nem is baj, legalább nem rontja itt a levegőt!
  • Szó szerint!
  • Ott lakik a kertváros felé!
  • Jobb is ott neki a többi bolonddal!
  • Én tudom, ezekkel dolgozok húsz éve!
  • Ezekkel nem lehet mit csinálni!

Azt hiszem, ennél a pontnál basztam ki a kurvát a húspult elől, kelletlenül eslomfordált. Lett volna még mondanivalója, látszott rajta. Én meg várjak a soromra, ugye. A húpultos nő is unta kurvára, hát én meg főleg.

  • Kérek 10 deka rakott nyelvet.
  • Még valamit?
  • 10 deka tavaszit.
  • Saga-t, vagy Picket?
  • Hát, Picket.

Lehet, hogy húsz éve dolgozol ezekkel, de eléggé kis szürke egérke vagy te ahhoz, hogy verd itt a nyálad, amúgy meg szart se érhet a munkád ilyen hozzáállásal. Olyanokkal dolgozol, akiket lenézel, utálsz, undorodsz tőlük, de váltani képtelen vagy, nem tudsz, hülye vagy. Tudod, mit? Megérdemled a sorsod.

Helyzetem a kortárssal

almodjzenet-2.jpeg

Helyzetem a kortárs (magyar) irodalommal olyan érdekesen semmilyen. Ha fel kellene sorolni egy kortárs magyar alkotót, leginkább Balla D. Károlyt sorolnám fel. Összesen kétszer váltottam vele szót életemben, de azt hiszem, ennyi elég is. Nem kedvez ez a kor a nagy hevületű, lelki tartalmakkal teli levelezéseknek. A Balla D. Károly és az én szóváltásaimat nem fogják összegyűjtött formában, könyv alakban kiadni, mert erre bőven elegendő egy blogbejegyzés is. Egyébként nem is voltak ezek olyan túl nagy színvonalú beszélgetések, a blogok témaköréhez kapcsolódtak. Először, egy régi blogomon azt mondta, hogy az az idézet, hogy "A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány" tőle származik, és legyek szíves forrásmegjelöléssel élni. Megtettem. Másodszorra is a blogokról volt szó, annyi maradt meg, hogy ő valami 70+ blogot írt fénykorában, egyszerre, párhuzamosan. "Bú, boci bú!" Én ezzel a Chyrp Lite ségítségével létrehozott tumbleloggal maxoltam ki a 3-at. (2-3-nál több párhuzamosan sosem volt.) Ezek a beszélgetéseink olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy amint lehetőségem nyílt megszerezni BDK első kötetét, lecsaptam rá. A címe az, hogy Álmodj zenét. Már a bevezetője is nagyon érdekes, mert azt írja benne Gortvay Erzsébet, hogy "otthonától kétpercnyi járásra helyezte el a szovjethatalom az Uzshorodi Állami Egyetem fizikai fakultását", ahova éppen járt. Ez nyilvánvaló blődség. Mert egy kicsit olyan érzése van az embernek, mintha a hegy menne Mohamedhez. Szóval, az első verseskötet: egy 90 km-es vonatút alatt elolvastam, és még berúgni is sikerült. A szerző a könyv kiadásán felbuzdulva hagyta ott 4-ed évben a fizikát, azzal a felkiáltással, hogy átiratkozik magyarra, amit tudtommal azóta sem tett meg. Tény, néha nem is kell a papír ahhoz, amit csinálunk. Vannak benne olyan versek, amiken átüt az ifjú költő természettudomános érdeklődése, és vannak, amiken nem teljesen. Kötött formákkal dolgozik, valóban kezdeti szárnypróbálgatások ezek, nem tudom, megérte-e ezért otthagyni a fizika fakultást. Nyilván, az egész pályáját nem ismerem, felteszem, hogy igen. Vagy nem. Vagy nem tudom. Talán egyszer erről is nyilatkozik a mester. Na, ez egy rendhagyó kötetbemutató lett, nem szóltam hozzá egyetlen vershez sem, talán majd egyszer. Hiszen még ez a cikk is bővíthető. Ennyit gondoltam ma reggel(re). Úgy gondolom, van még ennek a vontatott, fura kapcsolatnak, ami BDK-hoz fűz, megíratlan fejezete, (bekezdése, lábjegyzete, kiegészítése, akármije). Ja, legújabban ő Károj, mert a ly-t, j-vel írja.

érdekes, hogy már október 20-a van

Szépen halad az IFComp játékok elbírálása. Érdekes, hogy egyre több az idegen anyanyelvű játékok száma a mezőnyben. Ezek a játékok általában elég gyengécskék, szerintem is. Egyre jobban látom a saját szerepemet ebben az industry-ban: játékleírások készítése magyarul, zsűrizgetés, ritkán 1-2 interaktív dolog, már nem nevézném játék szintűnek sem. Szösszenet lenne, ha nem utálnám a szót. Marad az izé. Érdekes, hogy az első játékaimban még volt koncepció, érzelmi viszonyulás, meg minden, mostanra valahogy visszafejlődött az egész dolog. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megírtam az első verseimet, amik a maguk szintjén még jók is voltak (valamire), aztán hirtelen találkoztam a sokszínű világirodalommal, a kanonizált szerzőkkel, aztán elhallgattam a témában. Most már leginkább az angol nyelven való önkif. hiánya zavar, illetve engem nem is annyira, mint inkább a közönséget, és kénytelen voltam meghajolni a közakaratnak, amikor nem engedtem sok teret a fogyatékos angol ember szintjén lévő írásaimnak. Illetve néha nem tudom megállni, legújabb kudarcom az IntroComphoz kötődik, az EctoCompot idén szinte biztos, hogy kihagyom, az Asylum Jam némileg esélyes, hogy megtisztelem kétes értékű írásommal. Nyakunkon a Halloween, és egy csomó dolgom lenne elvileg, szinte lehetetlennek látszik megvalósítani azt a 3-4 nap punnyadást, amit az október végi ünnepkör megkövetelne a magamfajta érdeklődőtől. Nem tudom, mi lesz, érzelmileg nagyjából kiegyensúlyozott vagyok, ami viszont rosszat tesz az írásművészetemnek. Ok, viszlát később.

Jaaaa?

ja.png

jaaaa? csak úgy eszembe jutott... 😀 egyébként a kép a partygirls című c64-es játékból való

Werkbejegyzés - ősz

Ebből nem hinném, hogy rendszer lesz, de összefoglalnám néhány szóban mi is folyt az utóbbi időben a Skizofrénia underground blogon. Haladjunk időrendben visszafelé, mondjuk 5 bejegyzés mélységig. Tényleg csak néhány szóban. A Rohadt játékról kapcsiból nem nyilatkozom, maradjon meg interaktív izének, keletkezési körülményeit fedje jótékony homály. AZ Excel chat históriája és a Tombolanézsőt nem igazán akaródzott megírni, de mivel már kábé infarktusközeli állapotokat proukáltam az idegtől, és itt hangsúlyoznám a blog terápiásnapló jellegét, ennek megírása nagy megkönnyebbülést okozott. Arról lehetne vitatkozni, mennyire volt korrekt - szerintem igen. A valaki kiabál az utcán (kto-to kricsit na ulice) egy nagyon érdekes írás, kibaszottul nagy nézettsége volt, és szerintem ennek az írásnak a kapcsán (is) megmozdult valami a kis környezetemben. Az élet nem kis Facebookot meglepően kevesen nézték, de akik igen, azoknak vélelmezem, hogy tetszett. Érdekes, az emberek nem szeretik a Fb-elmélkedéseket. Legalábbis tőlem. Az értettségi találkozó nem buziság egy, hm... maradandó emlék. Azt hiszem, néhány informatikai(bb) jellegű, köldöknézegetős, IF-es bejegyzésem után az utóbbi időben megint elég erősre sikeredett a felhozatal a SU-n. "Ez jó mulatság, férfimunka volt!" - VM