rövid bucsu

Nem ragozom. Ez a blog hosszú és fájdalmas agónia után kiszenvedett, azt hiszem. Folytatás itt: http://yesok.hu. Byez and Welcome!

A hetedik nap

day7.jpg

Eddig a 2 mhely mellett vasárnap tudtam feltöltődni, de ahogy beszállt az egyetem is a buliba, így leginkább csak végigaludni tudom. Két alvás közt írtam egy bejegyzést az undergroundra, ittam pár sört, oszt annyi. Jóccakát!

fucktober

oct.jpg

Úgy érzem, van néhány hónap, aminek feltétlenül köszönni illik. Mióta újságot hordok "mint homokszem" pereg ki az idő az ujjaim közül. Ennek is biztos megvan a maga értelme. Biztos vezeklek valamiért, amit nem követtem el. Vagy elkövettem? A napi menetrendem: hajnali kelés, újságkihordás, még egy kis alvás, készülés a munkába, a melóban egy kis ez-az, az időnek az eléggé változatos eltöltése, utána megint alvás, némi szabadidős tevékenység erőltetése, de inkább csak az alvás hajnalig. A szabadidős tevékenységek alatt érteném a blogolást, olvasást, tanulást, max valami rövidebb játékot. Más már nem fér bele, se informatikai jellegű tevékenység, se kocsmázás, se semmi, ami nincs itt felsorolva. A környezetem rendben tartása pláne nem, de arra eddig is xartam magasról. Újra pszichiátert váltottam, vissza a nyíregyházi kínzókamrához. Szerencsére nem jut sok idő depressziózni, szorongani, meg ilyen hülyeségekre. De ami jut, azt kihasználom. A vasárnapom szabad, most pl. elolvastam Az ötödik Sally-t. Írtam róla a megfelelő helyre. Elkezdődött a 24. Interactive Fiction Competition zsűrizése. Idén ebben sem nagyon aktivizálom magam, a felhozatal sem tetszik. Angolt gyakorolni - mondanom sem kell - végképp nincsen időm, az egyetlen dolog, amihez nincs türelmem, a nyelvtanulás. Amúgy kifejezetten jó nyelvérzékkel, és nyelvtanulási készségekkel indultam gyerekkoromban, de huszonéves korom után, amikor letettem egy nyamvadt középfokút angolból, egyre inkább elvesztettem az érdeklődésem a nyelvtanulás iránt, és a nyelvtudásom lassan, de biztosan enyészetnek indult. Sic transit gloria mundi. Na, jól van. Végülis, nem jól van, de jól van.

újságkihordás + egyebek

Na, egyelőre nem indult be semmilyen projekt, majdnem még ez is kipurcant. Az van, hogy hajnalonta újságot hordok a meló mellett, és hirtelen nem lett semmire időm. Ami érdekes lehet, hogy belekezdtem Az ötötdik Sally olvasásába, a Skizofrénia undergroundon várható majd valami írás róla. Éljen az önreklám! Pénteken, ha végzek az újságnál, mehetek át Debrecenbe az egyetemre. Az első órán a közösségi médiával fogunk foglalkozni (vagy fognak, mittudomén). Holnap még be kell vinni egy pár papírt az újsághoz, aztán a hétre ennyi a program. Ja, meg új pszichiáter után nézni, mert a jelenleginek, nagyon úgy néz ki, lejárt a mandátuma. Ez se tudott lezállni a magas lóról, sajnos. Egyébként most összefoglaltam röviden, ami az undergroundon van, terjengősen. Ilyen is van. Ez egy zanza. Tudjuk, mi az a zanza? Ha nem, nézzünk utána!

frissblog.hu (webes projekt)

Szerintem nincs akadálya, hogy belátható időn belül beinduljon ez a projekt is. WordPress-ben simán összekattingatok egy ilyen oldalt, ez lehet az év dobása, szerintem (mármint részemről). Egyébként egy WordPress (vagy akármilyen) blogoknak szánt gyűjtőoldal lenne. Jó, mi? 😀

ye rite fer afterlife

Beszéljünk egy kicsit rébuszokban. Ez a nyár már csak egy sequel, az eddigi élet hattyúdala, illetve prequel a következőhöz. A reinkarnáció nem csak az életek között működik, hanem 1 életen belül is. Minden úgy történik, ahogy az élet könyvében meg van írva. Már nem parázom semmin. Ez a kis világ fenntart, mint a holt-tenger a kálvinista papot az üveg sörrel a kezében. Semminek nincs értelme többé, ami eddig volt, az iránytű körbeforog. Üvegezés. Üresüveg-visszaváltás. Rókakoma, honnan van ez a szép piros biciklid? Van annak, aki el nem issza! Nyuszika, neked meg honnan van a ferrarid? Visszavittem az üvegeket! Jelenleg itt állok az életem üvegvisszaváltó pultjánál, és igen, újra... "karrier előtt állok"... viszlát 1 másik életben! 😛

Clive Barker: Pokoli versenyfutás

8242735.jpg

Túl az érettségin (ma lesz eredmény), mi jobb dolgom is lenne mint horror novellákat olvasni? Clive Barker Vérkönyvek című 6 részes sorozata kemény 2 rész kiadását érte meg itthon. Meg kéne szerezni az első részt is, csak annyit mondok. Méltatlanul elhanyagoltam a horror műfajt az utóbbi 40 évben. Szerintem ebben Clive Barker elég jó, tetszik, minden betegessége ellenére. Elolvasásra mindenképpen érdemes az első novella, a Rettegés, már-már metafizikai magasságokba emeli a tárgyát a kötelező trancsírozás mellett. A többiben - jobb híján - inkább marad a trancsír. Mindenesetre összességében elég jól olvastatja magát, a nőábrázolása pedig egész bizarr. Elég sokszínűen, színes képzelőerővel ábrázolja a szerző a borzalmat, amiben gyakran helyet kap a fantasztikum is. Lényegretörő, jó írásoknak tartom ezeket a novellákat.

Terv nyárra (melyikre?)

Van egy játékötletem, eredetileg akciójátéknak lett volna jó megírni, a Halál a pszichiátrián 3 - Roboman a Lipótmezőn. Eddigi részek: Halál a pszichiátrián 1 - Interaktív történet (2014/OHR.RPG.C.E) Halál a pszichiátrián 2 - Boszorkányok pedig nincsenek (2018/Rpg Maker MV)

túléltem a magyarérettségit

10 nap múlva eredmény. Wow! Most már nem fogom tovább baszkurálni ezt a blogot, hadd basszon itt úgy, ahogy van. (Ebből is látszik, hogy valószínűleg megvan az érettségi és ezzel együtt a felvételi is.) Még annyit fűznék hozzá, hogy sosem ittam előre annyit a medve bőrére, mint éppen erre a vizsgára.

június 1, II. félidő

Megint felvetődött az ötlet, hogy átmenjek ilyen naplószerű stíluba, fél évig megpróbálnék minden nap írni valamit. A meló változatlanul megy, ma kisebb fennakadás volt, ki kellett csepélni az adaptert a laptophoz (7000 Ft), egy pár hobbimról kezdek lemondani, pl. játékok, kezdek tendálni a komolyabb dolgok felé. Remélem, felvesznek az egyetemre, tanulok, illetve tanulgatok, jelenleg még mindig az Iskola a határonnál vagyok elakadva. Végülis annyira nem rossz. Ez van.

kezdeti nehézségek + versek

Már kezdem megszokni az új helyet. Sajnos, aludni még nem tudok normálisan. Ettől nap közben olyan vagyok, mint egy mosott szar. Folytatom a felvételire való felkészülést. Ottlik Géza Iskola a határon című könyvét olvasom. Ha az univerzumban egyedül maradok a véleményemmel, akkor is azt mondom, hogy egy nagy szar. Maximum egy jó közepes regény, semmi extra. Egyébként az utóbbi időben jónéhány iri alkotást megkritizáltam, pl. Az öreg halász és a tengert, eléggé tiszteletlenül bánok a klasszikusokkal néha. Egyébként egy nem várt fordulattal engem is elkezdett érdekelni az irodalom. Írtam három erősebb verset. Egyedül a dokk.hu-ra szoktam kitenni, ott leszarozzák, aztán megy minden tovább a régibe. Itt a 3 vers (elég furán tördelte ez a Chyrp Lite, de mindegy, ez van):

A dohány a lényeg?

Dohánylények formálódnak füstből, Alakjuk kibontják, figyelem, Dohánylények jöttét megjósolták Távoli ültetvényeken.

Dohánylények nézik, ha az indián Füstöt kortyol a pipából, béke, És a föld kincsét, aranyát A légkörbe fújja szét végre.

Dohánylények 18-at betöltve Függönyös, füstös vagy sötét Üvegen keresztül sürögve Várják a betévedő tőkét.

Dohánylények fejlődnek naggyá, Meghíznak, majd lefogynak, Boldogságuk 1000 lájkért adják, Mikor megházasodnak.

Dohánylények erkölcsét óvja A biztonsági szolgálat "Tán baszni akar az urával?!" Méla képén az utálat.

Dohánylények születnek csendben, Hisz, tudod, felnőnek a gyerekek, Dohánylelked megvillan előttem, Amikor a dohányboltba lemegyek.


A sámánnő lelke

Útra kelt a sirály - Mondta Ványa bácsi, Három nővér várta A 6-os szobába'.

A sirály egy szimbólum A lélekre, ha repül, A szoba egy kalitka A testnek, ha bekerül.

Múlék régi, nagy rögös út, De hirtelen bealkonyult, És már nem található Csillagösvény, fellegajtó.

Madarak jönnek, A párkányra leszállnak, A madarak hírvivők, Üzenetre várnak.

Madarak éneke Messzire hallatszik, Amazonas torkolattól El Szibériáig.

Dobpergés és füstjel Arról szól a fáma: Elindult a sámánnő Utolsó útjára.


Becsapott egy gránát

Amikor a bunkerben Aludta az álmát, Az utolsó háborúban Becsapott egy gránát.

Légnyomást szenvedett, Azóta hall nagyot, Teliholdkor szédeleg, Kissé hibát kapott.

Rosszul hall, de azért Halkan beszél, motyog, Senki nem érti, senkit nem ért, És hülyén mosolyog.

Testében kóbor fájdalom, A szilánk vándorol, A gránáthoz szól, Amivel összeforrt.

“Srapnellé lettél bennem”, Ezt mondja, és nevet, Majd kihúzza magukból A biztosító szeget.

költözés

Azt hiszem, elköltöztem, egyedül lakom. Legalábbis én azt mondom mindenkinek, aki kérdezi (és annak is, aki nem). A költözés annyiból állt, hogy egy szatyorral és két üveg borral több volt nálam, mint egyébként. Tegnap is ide jöttem munka után. Kispált hallgattam, és be-be aludtam aszilvás Várdától. Aztán estére hazamentem egy pár nyugtatóért, hogy normálisan tudjak aludni. Ma a Terápia című sorozatból néztem néhány részt. Szeretek itt lenni, de még meg kell szokni az egyedüllétet. Oidipusz királyt kéne olvasni a felvételire, meg a többit. Bár, lehet, hogy ez a hétvége még a pihenésé, meg az új lakás megszokásáé. Igazából a költözés annyit jelent, hogy egyre több időt töltök már itt, sőt a legtöbb időt itt töltöm, nem többet. Ez a fura költözés egyelőre megfelel nekem.

A setét torony film

a-setet-torony-the-dark-tower-idris-elba-shooting-1024x576.jpg

Úgy látszik, mostanában bukom a félresikerült filmadaptációkra (Dűne, Fahrenheit 451, A setét torony). Stephen Kinget eléggé érdekes figurának tartom, mármint életrajzilag (alkohol, baleset, rémálmok), de sajnos a vaskos könyveit nem vagyok hajlandó elolvasni. Helyette pár évente megnézek 1-1 filmet, ami a művei alapján készült. Mondjuk leginkáb csak a Carrie rémlik, amit végig is néztem. Természetesen nem ismerem a csomó kötetből álló Setét torony sorozatot, de a film a könyvek nem ismeretében azt mondom, hogy elmegy, Mondjuk, akik jobban otthon vannak a filmek világában, általában azon a véleményen vannak, hogy egy klisés giccsparádé, de megmondom őszintén, én nem is nagyon várok többet a filmektől. Épp nem tudtam aludni, szellemi rágóguminak jó.

Fahrenheit 451 film: képtelenség?

f451.jpg

Ritkán nézek filmet, de lassan Fahrenheit 451 szakértővé válok, mivel a könyvet 2x olvastam, megnéztem a HBO-s változatot, és most nézem Truffaut filmjét, sőt, az Equilibriumot is láttam, ami "sokat kölcsönzött" a Fahrenheit 451-ből (szerintem szabadon értelmezett átdolgozása a regénynek, de mindegy). Mégis mindössze egy kérdés merült fel bennem mindezek után (illetve 3): Miért kell időről időre kisajátítani maguknak a rendezőknek a filmet, miért nem jó úgy a történet, ahogy van, vajon képtelenség lenne-e egyszer szöveghű filmes adaptációt készíteni belőle?

kortársi problémák

Azt hiszem, most az emelt szintű érettségi kapcsán viszonylag sokat foglalkozom irodalommal. Az írásbeliről annyit mondanék, hogy könnyű volt, csak én voltam túl hülye hozzá. Csak remélni tudom, hogy nem lesz talpas egyes, és az ámokfutásom tovább folytatódhat majd a szóbelin. 😉 Mindenesetre sikerült kirángatnom magam abból az informatikai útvesztőből, amiben az utóbbi időben bolyongtam. Úgy érzem, nincs már semmi keresnivalóm benne. Kezdek rájönni, hogy ezek a netes publikálási lehetőségek csak azért voltak, hogy megkerüljenek egyfajta cenzúrát, ami nélkül a gondolataimat nem tudtam volna közölni. Ennyire szabadon semmiképpen. Ez jó is, meg rossz is. Mindent összevetve úgy érzem, hogy jól sült el végül. Valamennyire helyt álltam benne. Sőt, még felesleges köröket is futottam, amit az íráshoz már nem kellett volna, konkrétan hasznos informatikai tudásnak viszont nem mondanám. Természetesen nem ezt akartam leírni, pontosabban nem csak ezt...

CMS

Ha valaki netán egy fórumot látott errefelé, nem álmodta, csak én szórakoztam itt, és kipróbáltam egy pár dolgot. Igazából egy csomó CMS-sel (tartalomkezelő rendszerrel) van már tapasztalatom, üzemeltettem már WordPress, b2evolution, Joomla!, Chyrp Lite, PhpBB rendszereket. Igazából csak a WordPress-szel éri meg foglalkozni, csak az van,hogy eléggé megunom egy idő után, mint egy jó házasságot. Sok időt és energiát pazaroltam a többi megismerésére is, mert érdekeltek, a Joomla! kivételével, mert az nem annyira érdekelt, hanem egy munkahelyi honlap volt. Ez, ami itt látható, egy Chyrp Lite, lassan ezt is kezdem megunni, mert kialakításában a Tumblr-t utánozza, eléggé limitált lehetőségekkel. A b2evo-hoz mindig visszakanyarodom, de nem valószínű már, hogy abban valamit csinálnék. A PhpBB nevű fórum kezdte el izgatni a fantáziámat mostanában, de fórumot csinálni "egyedül valahogy nem olyan szép", szóval egyelőre hanyagolom. Jó lenne egy pár ismerőssel összehozni egy ilyen lazán moderált fórumot, de szerintem sajnos elfogytak erre az érdeklődők mostanára. A különböző blogfelüeteket, amiken megtalálható vagyok, megpróbálom mostanában leépíteni (igazából olyan borzasztó sok nincs is), az űrt egy fórum tudná betölteni, de nem megy egyik napról a másikra. Még gondolkozom. Jó lenne egy PphBB fórum. Majd, valamikor.

helyzet

Mivel idén már 4 hónapot elb@sztunk az évből, és ezt senki nem tette eddig szóvá (még Tibi atya sem), lássuk, mi újság az idei tervekkel:

  • 1 db gyűjtőoldal az összes netes cuccomnak -> úgy néz ki, nem lesz rá szükség, mert inkább megszűnnek oldalaim, felesleges
  • 1 db pdf, vagy egyenesen papír alapú könyv, kalandjáték témában -> most nem nagyon úgy néz ki, hogy lesz belőle valami, sőt, leépítem ezt a hobbimat
  • 1 db online határidőnapló -> végülis visszaálltam a papír alapúra, feleslegesnek tűnik már az online határidőnapló
  • 50-60 db blogbejegyzés -> 33 megvan, de ebből is inkább visszább kéne venni
  • ? db jobb színvonalú játék (min. 1-2, max 3-4) -> 2 megvan, nem is lesz több belátható időn belül, kész, kifújt

Akkor mi van? Sajnos, a munkahelyi honlap projekt lekötött egy csomó energy-t, ami csak részben az én hibám. Felötlött bennem, hogy honlapkészítéssel kéne foglalkozni, de sem a grafikához nem értek, sem a php-hoz. Csak a lelkesedés van (volt meg egy darabig). Ja, amúgy jelentkeztem kommunikációra is, magyarból teszek emelt szintűt, hátha összejön valami, de b@szok rá tanulni. Ami nem megy, nem kell erőltetni, se az angol, se a programozás igazán, a magyart meg már unom (nem csoda).

Igazából nagyon szeretném, hogy felvegyenek az egyetemre, de nem nagyon teszek semmit érte. Mást nem tudok, mint remélni, hogy felvesznek az eddigi tudásom alapján, maximum már "átnézni" tudom a tananyagot. Nagy kár, mert jelenleg ebben van minden bizodalmam. Mindent unok, és elegem van. És nem is motivál a magyar, mert nem ezzel megyek tovább, szóval nem akarok felesleges energiákat beleölni, leginkább megúszni szeretném most ezt az érettségi-felvételit...

Legyen már július, vagy szeptember, mit bánom én, csak lennék túl ezen az egészen...

Susan Forward: Mérgező szülők

sf.jpeg

Megmondom őszintén, hogy még végig se olvastam az előző könyvet, a tanulás se nagyon megy, de belekezdtem mégegybe: Susan Forward: Mérgező szülők. A szerző azt ígéri, saját tempómban haladhatok, hát azt fogom tenni, nem fogom elkapkodni. (Először egyszer az egyik volt munkatársamtól hallottam ezt a "saját tempómban"-dumát: egy hét alatt varrt meg egy bizbaszt, mert a saját tempójában dolgozott. A következő hónapban már nem dolgozott ott.) Sajnos, sok újat nem mond a könyv, mivel már akkor kezdem el olvasni, amikor "túl vagyok minden rácsodálkozáson" a szülőkkel való kapcsolat terén. (Főleg anyám maxolta ki a témát az utóbbi időben.) Eddig a legfigyelemreméltóbb gondolatnak azt találtam, hogy a mérgező szülők személyes támadásként élik meg az önálló személyiség kialakulását, de hozzátenném, hogy még annak kísérletét is. Annyira brutális ez az elnyomás, hogy nekem például nincs is igazán kialakult személyiségem. Szerintem ide kapcsolódik valamennyire, hogy a jövő hónapban költözök is el innen, be a városba. Ez a hely amúgy sem felel meg nekem, már erre is rájöttem. Az utóbbi időben megerősödött, illetve megszilárdult bennem néhány vélemény, bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ehhez keserű tapasztalatok kellettek, meg az, hogy kilépjek egy bizonyos körből, és egyfajta gondolkodási sémából, amit a környezetem erőltetett rám. Ez tisztán látást hozott magával 1-2 dologban, amitől nem lettem feltétlenül boldogabb. Ez most egy fura könyvismertető lett, valóban lassan haladok a könyvvel, van mit feldolgozni. Talán még lesz szó ezekről. Addig is viszlát (és kösz a halakat).

Twisty Little Passages

twisty.jpeg

Egyik kedvenc elfoglaltságom az interactive fiction-ről olvasni könyveket. Eddig ez a legjobb, amit találtam. Illetve mondjuk, hogy vettem. A Kiss Library weboldalon olcsón árulnak könyveket, ezt pl. az eredeti ár kevesebb, mint egyharmadáért sikerült megkapni. Nem tartom túl korrektnek az ebook árakat, és azt sem, hogy a szerző nem kínálja alacsonyabb áron, vagy ingyen ezt az alapművet. Nagyon kíváncsi vagyok a műfaj elméletére és történetére, és jól jön majd, ha írni akarok róla valamit.

blogolás

Amit évszázadok óta csinálok már, úgy tűnik, az a blogolás. Ebben vagyok a legjobb. Mindig is ilyen műfaj nélküli művészléleknek számítottam, és akkor jött ez. Az informatika és az írás fúziójaként alám raktak egy műfajt, amiben tűrhetően jó vagyok. Kár, hogy olyan szomorú apropóból kezdtem el csinálni, mint a skizofrénia (diagnózis). Kicsit aggódom a műfaj jövőbeni megítélése miatt, de annyira azért nem izgat ez a dolog sem. Kompromisszumot kötöttem azzal, hogy én egy ilyen Carpe Diem gyerek vagyok, egyszer itt, máskor ott, utána meg sehol. C'est la vie. A blogolás mondhatni, hogy a naplóírás és az újságírás szerelemgyereke, és egyik sem igazán maradandó, vagyis önmagában "nem képez művészetet". Nyilván nem is az utókor számára csináltam, hanem azért, hogy ne piszkáljanak. Valaki érti, valaki nem. Majd egyszer ők is megértik. Vagy sohasem. Ez is a szépségéhez tartozik.