frissblog.hu (webes projekt)

Szerintem nincs akadálya, hogy belátható időn belül beinduljon ez a projekt is. WordPress-ben simán összekattingatok egy ilyen oldalt, ez lehet az év dobása, szerintem (mármint részemről). Egyébként egy WordPress (vagy akármilyen) blogoknak szánt gyűjtőoldal lenne. Jó, mi? 😀

ye rite fer afterlife

Beszéljünk egy kicsit rébuszokban. Ez a nyár már csak egy sequel, az eddigi élet hattyúdala, illetve prequel a következőhöz. A reinkarnáció nem csak az életek között működik, hanem 1 életen belül is. Minden úgy történik, ahogy az élet könyvében meg van írva. Már nem parázom semmin. Ez a kis világ fenntart, mint a holt-tenger a kálvinista papot az üveg sörrel a kezében. Semminek nincs értelme többé, ami eddig volt, az iránytű körbeforog. Üvegezés. Üresüveg-visszaváltás. Rókakoma, honnan van ez a szép piros biciklid? Van annak, aki el nem issza! Nyuszika, neked meg honnan van a ferrarid? Visszavittem az üvegeket! Jelenleg itt állok az életem üvegvisszaváltó pultjánál, és igen, újra... "karrier előtt állok"... viszlát 1 másik életben! 😛

Clive Barker: Pokoli versenyfutás

8242735.jpg

Túl az érettségin (ma lesz eredmény), mi jobb dolgom is lenne mint horror novellákat olvasni? Clive Barker Vérkönyvek című 6 részes sorozata kemény 2 rész kiadását érte meg itthon. Meg kéne szerezni az első részt is, csak annyit mondok. Méltatlanul elhanyagoltam a horror műfajt az utóbbi 40 évben. Szerintem ebben Clive Barker elég jó, tetszik, minden betegessége ellenére. Elolvasásra mindenképpen érdemes az első novella, a Rettegés, már-már metafizikai magasságokba emeli a tárgyát a kötelező trancsírozás mellett. A többiben - jobb híján - inkább marad a trancsír. Mindenesetre összességében elég jól olvastatja magát, a nőábrázolása pedig egész bizarr. Elég sokszínűen, színes képzelőerővel ábrázolja a szerző a borzalmat, amiben gyakran helyet kap a fantasztikum is. Lényegretörő, jó írásoknak tartom ezeket a novellákat.

Terv nyárra (melyikre?)

Van egy játékötletem, eredetileg akciójátéknak lett volna jó megírni, a Halál a pszichiátrián 3 - Roboman a Lipótmezőn. Eddigi részek: Halál a pszichiátrián 1 - Interaktív történet (2014/OHR.RPG.C.E) Halál a pszichiátrián 2 - Boszorkányok pedig nincsenek (2018/Rpg Maker MV)

túléltem a magyarérettségit

10 nap múlva eredmény. Wow! Most már nem fogom tovább baszkurálni ezt a blogot, hadd basszon itt úgy, ahogy van. (Ebből is látszik, hogy valószínűleg megvan az érettségi és ezzel együtt a felvételi is.) Még annyit fűznék hozzá, hogy sosem ittam előre annyit a medve bőrére, mint éppen erre a vizsgára.

június 1, II. félidő

Megint felvetődött az ötlet, hogy átmenjek ilyen naplószerű stíluba, fél évig megpróbálnék minden nap írni valamit. A meló változatlanul megy, ma kisebb fennakadás volt, ki kellett csepélni az adaptert a laptophoz (7000 Ft), egy pár hobbimról kezdek lemondani, pl. játékok, kezdek tendálni a komolyabb dolgok felé. Remélem, felvesznek az egyetemre, tanulok, illetve tanulgatok, jelenleg még mindig az Iskola a határonnál vagyok elakadva. Végülis annyira nem rossz. Ez van.

kezdeti nehézségek + versek

Már kezdem megszokni az új helyet. Sajnos, aludni még nem tudok normálisan. Ettől nap közben olyan vagyok, mint egy mosott szar. Folytatom a felvételire való felkészülést. Ottlik Géza Iskola a határon című könyvét olvasom. Ha az univerzumban egyedül maradok a véleményemmel, akkor is azt mondom, hogy egy nagy szar. Maximum egy jó közepes regény, semmi extra. Egyébként az utóbbi időben jónéhány iri alkotást megkritizáltam, pl. Az öreg halász és a tengert, eléggé tiszteletlenül bánok a klasszikusokkal néha. Egyébként egy nem várt fordulattal engem is elkezdett érdekelni az irodalom. Írtam három erősebb verset. Egyedül a dokk.hu-ra szoktam kitenni, ott leszarozzák, aztán megy minden tovább a régibe. Itt a 3 vers (elég furán tördelte ez a Chyrp Lite, de mindegy, ez van):

A dohány a lényeg?

Dohánylények formálódnak füstből, Alakjuk kibontják, figyelem, Dohánylények jöttét megjósolták Távoli ültetvényeken.

Dohánylények nézik, ha az indián Füstöt kortyol a pipából, béke, És a föld kincsét, aranyát A légkörbe fújja szét végre.

Dohánylények 18-at betöltve Függönyös, füstös vagy sötét Üvegen keresztül sürögve Várják a betévedő tőkét.

Dohánylények fejlődnek naggyá, Meghíznak, majd lefogynak, Boldogságuk 1000 lájkért adják, Mikor megházasodnak.

Dohánylények erkölcsét óvja A biztonsági szolgálat "Tán baszni akar az urával?!" Méla képén az utálat.

Dohánylények születnek csendben, Hisz, tudod, felnőnek a gyerekek, Dohánylelked megvillan előttem, Amikor a dohányboltba lemegyek.


A sámánnő lelke

Útra kelt a sirály - Mondta Ványa bácsi, Három nővér várta A 6-os szobába'.

A sirály egy szimbólum A lélekre, ha repül, A szoba egy kalitka A testnek, ha bekerül.

Múlék régi, nagy rögös út, De hirtelen bealkonyult, És már nem található Csillagösvény, fellegajtó.

Madarak jönnek, A párkányra leszállnak, A madarak hírvivők, Üzenetre várnak.

Madarak éneke Messzire hallatszik, Amazonas torkolattól El Szibériáig.

Dobpergés és füstjel Arról szól a fáma: Elindult a sámánnő Utolsó útjára.


Becsapott egy gránát

Amikor a bunkerben Aludta az álmát, Az utolsó háborúban Becsapott egy gránát.

Légnyomást szenvedett, Azóta hall nagyot, Teliholdkor szédeleg, Kissé hibát kapott.

Rosszul hall, de azért Halkan beszél, motyog, Senki nem érti, senkit nem ért, És hülyén mosolyog.

Testében kóbor fájdalom, A szilánk vándorol, A gránáthoz szól, Amivel összeforrt.

“Srapnellé lettél bennem”, Ezt mondja, és nevet, Majd kihúzza magukból A biztosító szeget.

költözés

Azt hiszem, elköltöztem, egyedül lakom. Legalábbis én azt mondom mindenkinek, aki kérdezi (és annak is, aki nem). A költözés annyiból állt, hogy egy szatyorral és két üveg borral több volt nálam, mint egyébként. Tegnap is ide jöttem munka után. Kispált hallgattam, és be-be aludtam aszilvás Várdától. Aztán estére hazamentem egy pár nyugtatóért, hogy normálisan tudjak aludni. Ma a Terápia című sorozatból néztem néhány részt. Szeretek itt lenni, de még meg kell szokni az egyedüllétet. Oidipusz királyt kéne olvasni a felvételire, meg a többit. Bár, lehet, hogy ez a hétvége még a pihenésé, meg az új lakás megszokásáé. Igazából a költözés annyit jelent, hogy egyre több időt töltök már itt, sőt a legtöbb időt itt töltöm, nem többet. Ez a fura költözés egyelőre megfelel nekem.

A setét torony film

a-setet-torony-the-dark-tower-idris-elba-shooting-1024x576.jpg

Úgy látszik, mostanában bukom a félresikerült filmadaptációkra (Dűne, Fahrenheit 451, A setét torony). Stephen Kinget eléggé érdekes figurának tartom, mármint életrajzilag (alkohol, baleset, rémálmok), de sajnos a vaskos könyveit nem vagyok hajlandó elolvasni. Helyette pár évente megnézek 1-1 filmet, ami a művei alapján készült. Mondjuk leginkáb csak a Carrie rémlik, amit végig is néztem. Természetesen nem ismerem a csomó kötetből álló Setét torony sorozatot, de a film a könyvek nem ismeretében azt mondom, hogy elmegy, Mondjuk, akik jobban otthon vannak a filmek világában, általában azon a véleményen vannak, hogy egy klisés giccsparádé, de megmondom őszintén, én nem is nagyon várok többet a filmektől. Épp nem tudtam aludni, szellemi rágóguminak jó.

Fahrenheit 451 film: képtelenség?

f451.jpg

Ritkán nézek filmet, de lassan Fahrenheit 451 szakértővé válok, mivel a könyvet 2x olvastam, megnéztem a HBO-s változatot, és most nézem Truffaut filmjét, sőt, az Equilibriumot is láttam, ami "sokat kölcsönzött" a Fahrenheit 451-ből (szerintem szabadon értelmezett átdolgozása a regénynek, de mindegy). Mégis mindössze egy kérdés merült fel bennem mindezek után (illetve 3): Miért kell időről időre kisajátítani maguknak a rendezőknek a filmet, miért nem jó úgy a történet, ahogy van, vajon képtelenség lenne-e egyszer szöveghű filmes adaptációt készíteni belőle?

kortársi problémák

Azt hiszem, most az emelt szintű érettségi kapcsán viszonylag sokat foglalkozom irodalommal. Az írásbeliről annyit mondanék, hogy könnyű volt, csak én voltam túl hülye hozzá. Csak remélni tudom, hogy nem lesz talpas egyes, és az ámokfutásom tovább folytatódhat majd a szóbelin. 😉 Mindenesetre sikerült kirángatnom magam abból az informatikai útvesztőből, amiben az utóbbi időben bolyongtam. Úgy érzem, nincs már semmi keresnivalóm benne. Kezdek rájönni, hogy ezek a netes publikálási lehetőségek csak azért voltak, hogy megkerüljenek egyfajta cenzúrát, ami nélkül a gondolataimat nem tudtam volna közölni. Ennyire szabadon semmiképpen. Ez jó is, meg rossz is. Mindent összevetve úgy érzem, hogy jól sült el végül. Valamennyire helyt álltam benne. Sőt, még felesleges köröket is futottam, amit az íráshoz már nem kellett volna, konkrétan hasznos informatikai tudásnak viszont nem mondanám. Természetesen nem ezt akartam leírni, pontosabban nem csak ezt...

CMS

Ha valaki netán egy fórumot látott errefelé, nem álmodta, csak én szórakoztam itt, és kipróbáltam egy pár dolgot. Igazából egy csomó CMS-sel (tartalomkezelő rendszerrel) van már tapasztalatom, üzemeltettem már WordPress, b2evolution, Joomla!, Chyrp Lite, PhpBB rendszereket. Igazából csak a WordPress-szel éri meg foglalkozni, csak az van,hogy eléggé megunom egy idő után, mint egy jó házasságot. Sok időt és energiát pazaroltam a többi megismerésére is, mert érdekeltek, a Joomla! kivételével, mert az nem annyira érdekelt, hanem egy munkahelyi honlap volt. Ez, ami itt látható, egy Chyrp Lite, lassan ezt is kezdem megunni, mert kialakításában a Tumblr-t utánozza, eléggé limitált lehetőségekkel. A b2evo-hoz mindig visszakanyarodom, de nem valószínű már, hogy abban valamit csinálnék. A PhpBB nevű fórum kezdte el izgatni a fantáziámat mostanában, de fórumot csinálni "egyedül valahogy nem olyan szép", szóval egyelőre hanyagolom. Jó lenne egy pár ismerőssel összehozni egy ilyen lazán moderált fórumot, de szerintem sajnos elfogytak erre az érdeklődők mostanára. A különböző blogfelüeteket, amiken megtalálható vagyok, megpróbálom mostanában leépíteni (igazából olyan borzasztó sok nincs is), az űrt egy fórum tudná betölteni, de nem megy egyik napról a másikra. Még gondolkozom. Jó lenne egy PphBB fórum. Majd, valamikor.

helyzet

Mivel idén már 4 hónapot elb@sztunk az évből, és ezt senki nem tette eddig szóvá (még Tibi atya sem), lássuk, mi újság az idei tervekkel:

  • 1 db gyűjtőoldal az összes netes cuccomnak -> úgy néz ki, nem lesz rá szükség, mert inkább megszűnnek oldalaim, felesleges
  • 1 db pdf, vagy egyenesen papír alapú könyv, kalandjáték témában -> most nem nagyon úgy néz ki, hogy lesz belőle valami, sőt, leépítem ezt a hobbimat
  • 1 db online határidőnapló -> végülis visszaálltam a papír alapúra, feleslegesnek tűnik már az online határidőnapló
  • 50-60 db blogbejegyzés -> 33 megvan, de ebből is inkább visszább kéne venni
  • ? db jobb színvonalú játék (min. 1-2, max 3-4) -> 2 megvan, nem is lesz több belátható időn belül, kész, kifújt

Akkor mi van? Sajnos, a munkahelyi honlap projekt lekötött egy csomó energy-t, ami csak részben az én hibám. Felötlött bennem, hogy honlapkészítéssel kéne foglalkozni, de sem a grafikához nem értek, sem a php-hoz. Csak a lelkesedés van (volt meg egy darabig). Ja, amúgy jelentkeztem kommunikációra is, magyarból teszek emelt szintűt, hátha összejön valami, de b@szok rá tanulni. Ami nem megy, nem kell erőltetni, se az angol, se a programozás igazán, a magyart meg már unom (nem csoda).

Igazából nagyon szeretném, hogy felvegyenek az egyetemre, de nem nagyon teszek semmit érte. Mást nem tudok, mint remélni, hogy felvesznek az eddigi tudásom alapján, maximum már "átnézni" tudom a tananyagot. Nagy kár, mert jelenleg ebben van minden bizodalmam. Mindent unok, és elegem van. És nem is motivál a magyar, mert nem ezzel megyek tovább, szóval nem akarok felesleges energiákat beleölni, leginkább megúszni szeretném most ezt az érettségi-felvételit...

Legyen már július, vagy szeptember, mit bánom én, csak lennék túl ezen az egészen...

Susan Forward: Mérgező szülők

sf.jpeg

Megmondom őszintén, hogy még végig se olvastam az előző könyvet, a tanulás se nagyon megy, de belekezdtem mégegybe: Susan Forward: Mérgező szülők. A szerző azt ígéri, saját tempómban haladhatok, hát azt fogom tenni, nem fogom elkapkodni. (Először egyszer az egyik volt munkatársamtól hallottam ezt a "saját tempómban"-dumát: egy hét alatt varrt meg egy bizbaszt, mert a saját tempójában dolgozott. A következő hónapban már nem dolgozott ott.) Sajnos, sok újat nem mond a könyv, mivel már akkor kezdem el olvasni, amikor "túl vagyok minden rácsodálkozáson" a szülőkkel való kapcsolat terén. (Főleg anyám maxolta ki a témát az utóbbi időben.) Eddig a legfigyelemreméltóbb gondolatnak azt találtam, hogy a mérgező szülők személyes támadásként élik meg az önálló személyiség kialakulását, de hozzátenném, hogy még annak kísérletét is. Annyira brutális ez az elnyomás, hogy nekem például nincs is igazán kialakult személyiségem. Szerintem ide kapcsolódik valamennyire, hogy a jövő hónapban költözök is el innen, be a városba. Ez a hely amúgy sem felel meg nekem, már erre is rájöttem. Az utóbbi időben megerősödött, illetve megszilárdult bennem néhány vélemény, bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ehhez keserű tapasztalatok kellettek, meg az, hogy kilépjek egy bizonyos körből, és egyfajta gondolkodási sémából, amit a környezetem erőltetett rám. Ez tisztán látást hozott magával 1-2 dologban, amitől nem lettem feltétlenül boldogabb. Ez most egy fura könyvismertető lett, valóban lassan haladok a könyvvel, van mit feldolgozni. Talán még lesz szó ezekről. Addig is viszlát (és kösz a halakat).

Twisty Little Passages

twisty.jpeg

Egyik kedvenc elfoglaltságom az interactive fiction-ről olvasni könyveket. Eddig ez a legjobb, amit találtam. Illetve mondjuk, hogy vettem. A Kiss Library weboldalon olcsón árulnak könyveket, ezt pl. az eredeti ár kevesebb, mint egyharmadáért sikerült megkapni. Nem tartom túl korrektnek az ebook árakat, és azt sem, hogy a szerző nem kínálja alacsonyabb áron, vagy ingyen ezt az alapművet. Nagyon kíváncsi vagyok a műfaj elméletére és történetére, és jól jön majd, ha írni akarok róla valamit.

blogolás

Amit évszázadok óta csinálok már, úgy tűnik, az a blogolás. Ebben vagyok a legjobb. Mindig is ilyen műfaj nélküli művészléleknek számítottam, és akkor jött ez. Az informatika és az írás fúziójaként alám raktak egy műfajt, amiben tűrhetően jó vagyok. Kár, hogy olyan szomorú apropóból kezdtem el csinálni, mint a skizofrénia (diagnózis). Kicsit aggódom a műfaj jövőbeni megítélése miatt, de annyira azért nem izgat ez a dolog sem. Kompromisszumot kötöttem azzal, hogy én egy ilyen Carpe Diem gyerek vagyok, egyszer itt, máskor ott, utána meg sehol. C'est la vie. A blogolás mondhatni, hogy a naplóírás és az újságírás szerelemgyereke, és egyik sem igazán maradandó, vagyis önmagában "nem képez művészetet". Nyilván nem is az utókor számára csináltam, hanem azért, hogy ne piszkáljanak. Valaki érti, valaki nem. Majd egyszer ők is megértik. Vagy sohasem. Ez is a szépségéhez tartozik.

hoszting

raspberrypi3b.jpg

A "hoszting", az egy fura angol szó a weboldalak és egyebek tárhelyeken való elhelyezésének. Felmerült bennem, nem először, hogy ilyen hoszting szolgáltatásba kéne fognom nekem is. Kicsit mondjuk elvette a kedvem, hogy jelenleg még gondot okoz néha(?) a saját tartalmak szolgáltatóknál való hosztolása is, például napokig nem volt elérhető a munkahelyi weboldal, amit persze én csinálok (olyan is). Vettem egy Raspberry Pi 3B-t is, szintén ilyen célokra, még nem igazán tapasztaltam ki, hogyan működik. Viszont, mint látható, ez a honlap is most már https protokollról megy, vagyis biztonságos, nyugodtan lehet jelszavakat megadni, hozzászólni, titkokat meggyónni, minden köztünk marad, csak az interneten látszik, úgy egyébként máshonnan nem. 😀

széttartó

seine.jpg

Ezt a szót találtam ki az írásaimra, hogy: széttartó. Eddig, ugye a klasszikus kombó: a Reblog + Twitter ment. Nagyon törtekedtem professzionális kontent előállítására, dícséretben is részesültem az Origo által, hogy milyen jó kis szerzőjük vagyok, egy verseny kapcsán. Aztán, nem sokkal utána, ahogy az életem szilánkjaira hullott, ez a rend megbomlott, lassan ezt tekintem már a főblogomnak, és amiket másfelé írkálok, nem annyira. De ha már ilyen széttaróak az írásaim, megpróbálom majd legalább valahol összefésülni őket. Továbbá megpróbálok kevesebbszer és kevesebbet írni. Most nem akarom előrángatni azt a közhelyet, hogy a kevesebb néha több, de lassan már nem várhatom el senkitől, hogy figyelemmel kísérje ezt a betűhalmazt, amit az idők folyamán termeltem. Néhány órája közzé tették a játéknak mondott valamimet a Spring Thingen, azt hiszem, bénaság volt tőlem, hogy csak Windowsra adtam ki. Szerintem a Spring Thingen az idén az átlagosnál is gyengébb a felhozatal, illetve számomra irreleváns játékok vannak feltöltve. Mindössze egy címet tartottam említésre méltónak (a kép is onnan való), a The Imposter (a szélhámos) nevű játékot, illetve szöveget, amire az interaktív jelző eléggé visítva illik rá. Bár, ez, úgy látom, tendencia mostanában. Kísérleti szövegek vannak, mint ahogy én is kísérletezgetek ezzel-azzal. Van például egy blog, ami játékos formában rögzít önéletrajzi elemeket, talán nekem is az kéne. Talán nem. Számos hátránya mellett egyelőre maradok a Chyrp Lite-nál, valószínűleg azért tetszik egyébként, mert erre legalább minimális visszajelzéseket kapok.

problémás vagyok

Mostanában már nem annyira a betegségem foglalkoztat, vagy mások betegsége, vagy a betegség önmagában. Hanem én saját magamat. Hogy mi a baj velem. Hogy nekem az érettségi óta semmi nem jött össze, se nő, se suli. Persze van jó munkám, meg minden, nem is kell megszakadni, van egy viszonylag olvasott blogom, szóval, ha valami gondom van, ott ki is rinyálhatom magam úgy istenigazából. Az érdekel jobban, hogy van-e ennél tovább. Arra már rájöttem, hogy hosszú távon nem szeretnék CMS-eken dolgozni, nem azért, mert nem tudnék, hanem azért, mert unom. Remélem felvesznek kommunikáció szakra, ha már bent vagyok, nincs kétségem afelől, hogy helyt állok. Ha mégsem jön össze, akkor szívás, és marad az informatika. De azt meg nem igazán lehet ímmel-ámmal csinálni. Szóval erre is mondom, hogy problémás vagyok. Az egyetem óta nem tudok igazán azzal foglalkozni, ami érdekel: a magyarral. Írkálok ide-oda. Bár igazából senki nem kér fel rá, hogy írkáljak neki, egy csomó írásomat tartom mérföldkőnek, de túlhaladott mérföldkőnek,a blogműfajban erre kíváncsiak: jó-jó, de hogyan tovább? Írjál minél ütősebbeke!. Erre az a válaszom, hogy egyelőre sehogy tovább, és minden afelé mutat, hogy nem töröm magam már a sikerért, nézettségért. Miért nem írhatok egyszerűen olyan banális, mindennapi témákról, mint mindenki más? Hogy x hogy nézett rám, és y erre hogy reagált, és én mit szűrtem le ebből. Vagy hogy mi történt z-falván, és én erről mit gondolok, vagy mit nem gondolok? Csak leírni és kész. Ja, hogy nincs meg hozzá a végzettségem, vagy mégsincs elég tehetségem ehhez sem? Fene tudja. Szeretném hinni, hogy van. Kiderül hamarosan. 😀 Oké, legközelebb már keresek valami normális témát, és arról írok. Mert ha ez így folytatódik, ezt se fogja olvasni senki. 😀 Remélem, fogok még tudni írni valami másról is rinyáláson kívül ezután is.

Elmélkedős nap

Ma szokatlanul sokat elmélkedtem, ahelyett, hogy csináltam volna bármi érdemlegeset. Azon gondolkodtam, mit szeretnék csinálni, amihez ki kellett zárnom néhány dolgot, hogy mit nem szeretnék csinálni. Először is: nem szeretnék már annyit a WordPress-szel és társaival foglalkozni. Nem szeretnék játékocskákat írogatni. Valószínűleg azért jutottam erre az elhatározásra, mert nem voltam bennük elég sikeres, nem is volt túl sok kedvem hozzájuk, csak valamiért úgy alakult, hogy ezeket csináltam. Amiben sikeres voltam, a reblogos blogom, arra meg már nincsen nagyon ötletem, hogy hogyan tovább, a téma kimerült, nem is akárhogy. Amihez kedvem van: írni, folyóiratban, internetes magazinban, akárhol. Most átmeneti megoldásként újra elővettem a PC Gurun elkezdett blogomat, a Paradicsomos káposztafőzeléket, ahol játékokról írok. Az irodalomhoz és társaihoz megint nincs kedvem. Ellenben kell a felvételihez, szóval nincs mese. Most nem azt mondom, hogy a felsorolt dolgokat soha nem fogom már csinálni, de úgy érzem, le kell szűkítenem a tevékenységemet. Most játékokról akarok írni, és kész. Egyelőre blogolás szintjén, aztán meglátjuk, mi lesz. Ezt akarom csinálni: játékötleteim már nem nagyon vannak, és ugyan ki örülne az x. bárgyú hülyeségnek, amit kiadok a kezem közül? Viszont mások ilyesmi dolgai elszórakoztatanak, írni meg tudok, ha akarok (állítólag). Most nagyon belelkesedtem a kommunikációs, újságírói dolgok iránt, és a szűkebb területet is meghatároztam, ami foglalkoztat: játékok. De amúgy lehet bármi, az Undergroundon is kifejtettem véleményemet más dolgokról is, mint a mentális betegség. Azt hiszem, válságban vagyok, mert magánéletileg szenvedek, de ez a szenvedés tapasztalataim szerint csak segít, hogy jobban írjak. Paradox módon éppen mostanában nem írok semmilyen komolyabb dologról, de próbálok hinni benne, hogy ez átmeneti, és megerősödve kerülök ki ebből a válságból. Hogy milyen válsághelyzetben vagyok lelkileg, arról most nem szeretnék értekezni, bár éppen kitalálható, de ennek a válságnak a valamiféle lezárása segíthet szerintem folytatni a dolgaimat.

Ui.: WordPress-szel ugyan muszáj foglalkozni, munkából kifolyólag, de igyekszem minimalizálni az erre fordított időt. Néhány WP projektet végigviszek, amiket bevállaltam, de hosszútávon nem okoz valami kibaszott nagy örömöt az ezzel való foglalkozás, eddig is csak azért foglalkoztam vele, mert alkalmasnak látszott a gondolataim kifejtésére. Az ember 40 éves korában már legyen vele tisztában, hogy mit akar, én profi tartalmat előállítani, ezért megyek kommunikációra.